Bácskai Vera: Városok és polgárok Magyarországon I. - Várostörténeti tanulmányok 9/1. (Budapest, 2007)
Városházlózat-vizsgálatok
bók, csizmadiák - is csak 6-9 településben működtek. Mindez arra vall, hogy a lakosság még az alapvető szükségleti cikkek beszerzésében is erősen a központra volt utalva. Mennyiben tudott a központ - Pécs - körzete eladói és vásárlói igényeinek eleget tenni? Mind az összeírás megjegyzéseiből, mind Fényes leírásából úgy tűnik, hogy körzete mezőgazdasági terményfeleslegének eladóhelyeként betöltött szerepe nem volt összhangban tiszta vonzáskörzetének az összeírásból kirajzolódó óriási méreteivel. Fényes ugyanis a megye legelső kereskedőhelyének Mohácsot tartotta (amelyet azonban az összeírt települések egyike sem vallott piachelyének), ahol évi 3-400 hajó rakodott meg, s élénk kereskedést folytatott borral, fával, gabonával, állattal, gyapjúval, gubaccsal stb. Fényes Pécs kereskedelmi jelentőségét Mohácsénál csekélyebbnek ítélte, bár mindkettő gabonavásárát jelentősnek mondta. Fontos kereskedőhelyként említette még Siklóst, Pécsváradot és Vaiszlót (ez utóbbit sertésvására miatt), ezeket azonban az összeírásban egyetlen település sem vallotta egyedüli piachelyének. Mohács és Pécsvárad lakossága-Pécs és Baja mellett - saját vásárait is eladóhelyként jelölte meg, Siklós és Vaiszló azonban e kérdőpontra nem adott választ. Lehetséges, hogy a lakosság itt is helyben adta el terményeit, ez azonban mit sem változtat azon a tényen, hogy más települések eladóhelyéül - legalábbis az összeírás adatai alapján - nem szolgáltak. Fényes jellemzésének fényében meglepőnek tűnik az is, hogy a mohácsiak az összeíráskor azt vallották: gabonát venni Bajára járnak, mert saját hetipiacaikra fazekasárun kívül alig hoznak valamit. Egyébként az összeírás során Pécs is közepesnek ítélte országos vásárainak forgalmát, s úgy vélte, hogy hetivásárai csupán az élelmiszerek eladását és vételét szolgálják. Mindez jogos kételyt ébreszt a Baranya megyei összeírás piachelyekre vonatkozó kérdőpontja kitöltésének megbízhatósága iránt. Pécs és Mohács panasza vásárainak gyér forgalmáról még nem perdöntő, mert az összeírás során a városok zöme, nyilván az adóterhek növelésétől félve, kedvezőtlenebbnek festette kereskedelmi forgalmát a valóságosnál. De Fényesnek Pécsről adott jellemzése sem áll összhangban a vonzását bizonyító számadatokkal, és az egész megyére kiterjedő vonzás erősségét kétségessé teszi az a tény is, hogy a Baranya megyei településeknek több mint egyharmada nem vallott piacot, és Pécs vonzáskörzetébe tartozására csak abból következtethettünk, hogy a jövedelem kimutatásakor a termények pécsi piaci áraival számoltak. A kételyeket csak erősíti az a körülmény is, hogy nagyon hirtelennek tűnik a város tiszta vonzáskörzetének ilyen kitágulása, hiszen a 18. század közepén és végén még csak 45, illetve 43 volt azoknak a településeknek a száma, amelyekre vonzása kizárólagosan érvényesült. Az 1785-ben Széchényi Ferencnek mint kerületi biztosnak Baranya megyéről készített, igen kimerítő összeírása9 szerint is a megye településeinek egy része Mohácsot, Siklóst, Németbolyt, valamint a megyén kívül fekvő települések közül Eszéket, Szigetvárt és Szekszárdot is fő eladóhelyei között említette. Még ha feltételezhető is, hogy az ország többi tájegységéhez hasonlóan a 19. század elejére a piackörzeti struktúra átalakulását e területen is a jelentősebb központok vonzásterületének kiterjedése jellemzi a kisebb jelentőségűek vonzásának rovására, aligha hihető, hogy olyan jelentős kereskedőhelyek, mint Mohács és Eszék vonzása a területre teljesen megszűnt volna. Inkább azt kell feltételeznünk, hogy - néhány település kivételével - az összeíró automatikusan a megyeszékhelyet, a megye egyetlen jogi értelemben vett városát jelölte piachelyként. Valószínű tehát, hogy Pécs tiszta vonzáskörzete a kimutatottnál csekélyebb lehetett, és elképzelhető, hogy a megyei vagy megyén kívüli fontosabb kereskedőhelyek vonzása a megállapí-9 OSZK Fol. Lat. 189. Somogy megye töredékes összeírása ugyanott, Fol. Lat. 298. Tolnáé: Fol. Lat. 296.
