Bácskai Vera: Városok és polgárok Magyarországon I. - Várostörténeti tanulmányok 9/1. (Budapest, 2007)
Városházlózat-vizsgálatok
analitikus vizsgálattal végeztük el.5 A vizsgálati szempontok kidolgozásakor számba vettük a központ és körzete gazdasági életének minden olyan tényezőjét, amely feltételezésünk vagy a korábbi felfogás szerint a központi szerepkör kialakulásához hozzájárni hatott, és amelyekre vonatkozóan az 1828. évi országos összeírásból vagy közel egykorú, országosan egységes adatokat tartalmazó forrásokból számszerű vagy számszerűsíthető adatokat meríthettünk.6 A clusteranalízis eredményeinek elemzése azt mutatta, hogy a piacközpontoknak különböző csoportokban való elrendeződésében a központ belső fejlettségi szintje, valamint a tiszta körzet nagysága és kézművesipari-kereskedelmi fejlettsége játszott meghatározó szerepet. A csoportokon belüli homogenitás elsősorban a vonzásterületen fekvő szántóterület nagyságában, a központok fejlettségében és kisebb mértékben a tiszta körzet kézművesipari-kereskedelmi fejlettségében mutatkozott. Az egyes csoportok típusjellemzőinek elemzése azt mutatta, hogy nagy vonzású, fejlett és nagyon fejlett piacközpontok ott alakultak ki, ahol a vonzásterületen sokoldalú mezőgazdasági árutermelés folyt, és a körzet kézművesipara és kereskedelme is jelentős, de legalábbis az országos átlagnak megfelelő volt. Számszerűleg ez azt jelenti, hogy a vonzáskörzetben az egy főre jutó szántóterület átlagos nagysága meghaladta a másfél holdat, és az egy hold földre jutó jövedelem nagysága a 2 forint értéket. Az ilyen körzetekben általában bortermeléssel is foglalkoztak és a legelő- és rétterület átlagos nagyságából következtethetően az állattenyésztés kedvező feltételei is adottak voltak. Az ilyen vonzásterülettel rendelkező központokat nemcsak és nem elsősorban az tette jelentőssé, hogy a legkelendőbb kiviteli cikkeknek, a mezőgazdasági terményeknek és állatoknak gyűjtő- és eladóhelyei, vagy közvetlen exportálói voltak, hanem legalább ilyen mértékben az is, hogy ezeknek az áruknak a jelentős részét körzetük lakossága termelte és adta el, és ennek következtében a vonzásterület népessége elegendő pénzzel is rendelkezett ahhoz, hogy a központban előállított vagy odaszállított bel- és külföldi áruknak fogyasztója lehessen. A clusteranalízis eredményeképpen 10 csoportba sorolt piacközpontok7 közül a fenti kritériumnak elsősorban az 1^4. csoportba tartozók feleltek meg. A Dél-Dunántúl településeire vonzást gyakorló legfontosabb központok is e csoportba sorolódtak: Pécs, Kanizsa és Veszprém a külkereskedelemben is jelentős szerepet betöltő központok 2. csoportjába tartozott (a vizsgált területre csekély vonzást gyakorló) Baja, valamint Kassa, Pozsony, Sopron, Szeged, Újvidék, Zenta és Zombor társaságában. Ha Pécs, Kanizsa és Veszprém tiszta körzetéhez hozzászámítjuk megosztott körzetük azon részét, amelyre együttesen, vagy náluk alacsonyabb rendű központokkal gyakoroltak vonzást, vonzásuk a vizsgált térség településeinek 64, lakosságának 62%-ára terjedt ki. Dunaföldvár, Keszthely és Zalaegerszeg a terményfelesleg fontos gyűjtőhelyeiből álló 4. csoportba sorolódott (ahová összesen 20 központ tartozott, közöttük például Esztergom, Fehérvár, Nagyszombat, Pápa és Vác). E három piacközpont tiszta, illetve egymással megosztott körzetébe tartozott a térség piacot valló településeinek csaknem 20, népességének pedig 5 Lásd BÁCSKAI-NAGY 1984. és BÁCSKAI 1988. 6 A földmegoszlásra és földjövedelemre vonatkozó adatokat a következő forrásból merítettük: Magyarország művelési ágak szerinti terjedelme és földjövedelme. Hivatalos adatok szerint az N. M. Magyar Királyi Helytartótanács rendeletéből kimutatva. Buda, 1865. Lásd erre vonatkozóan BÁCSKAI-NAGY 1984. 37-39. p. A faktoranalízis a clusteranalízis alapjául szolgáló változók felsorolását lásd BÁCSKAI-NAGY 1984. 94-95. p. 7 Az egyes clusterekbe sorolt központok felsorolását lásd BÁCSKAI 1988. 21-24. p.
