Bácskai Vera: Városok és polgárok Magyarországon I. - Várostörténeti tanulmányok 9/1. (Budapest, 2007)
Módszertani kérdések
A munka e stádiumában világossá vált, hogy a megoldás csak számítógép alkalmazása lehet. A statisztikus és számítógépes szakemberekkel folytatott konzultáció6 eredményeként a faktoranalízis alkalmazása mellett döntöttünk. A faktoranalízis módszerét ugyanis az jellemzi, hogy egyszerre sok, egymással stochasztikus kapcsolatban álló változót tud kezelni, és a nagyszámú változó által hordott információmennyiséget (vizsgálatunkban csaknem 150 000 adatról van szó) képes számottevő veszteség nélkül néhány új változóba sűríteni, és ennek alapján lehetővé teszi a megfigyelt jelenség belső struktúrájának legegyszerűbb meghatározását. Erre azért is volt szükség, mert a piacközponti funkció olyan bonyolult gazdasági jelenség, amelyet egyetlen egzakt mutatóval nem lehet kifejezni. A piacközpontok és vonzásterületük összehasonlítása, a piacfunkció eltérő erősségének összevetése csak igen sok, egymással összefüggő mutatószám segítségével volt vizsgálható. Az e mutatók közötti kölcsönös kapcsolódások, rejtetten és közvetetten jelentkező hatások, valamint a lényeges összefüggések feltárása céljából volt szükség megfelelő matematikai módszer alkalmazására. A faktoranalízis7 alkalmas módszer arra, hogy kifejezzen minden, a megfigyelések alapján megállapítható, a megfigyelt jelenségek között fennálló összefüggést. A faktoranalízis kiinduló hipotézise ugyanis az, hogy a vizsgálatba vont változók mindegyike vagy egy része egy vagy több közös tényezőtől függ; e közös tényezők a faktorok. A faktorok önálló jelentéssel nem rendelkező változók, amelyek információtartalmának meghatározását, azaz azonosítását annak alapján lehet elvégezni, hogy milyen eredeti változókkal állnak kapcsolatban, és hogy e kapcsolat milyen szoros. A kapcsolat szorosságát a faktorsúlyok fejezik ki. Tehát e módszer alkalmas volt annak kimutatására, hogy az általunk (részben hipotetikusan) összeállított változók közül melyek befolyásolják ténylegesen jelentős mértékben a piacközponti funkció alakulását. A faktoranalízis egyik fő alkalmazási területét a csoportosítási feladatok alkotják: a vizsgált sokaság olyan rangsorolása vagy csoportosítása, hogy az egyes csoportok a csoportképzési ismérv szempontjából minél homogénebbek legyenek. E csoportosítás a faktorértékek alapján végezhető el. A faktoranalízis előkészítése során a változók számát 63-ra emeltük; a számítástechnikai program8 azonban csak 30 változó kezelésére volt alkalmas. A lényeges változók kiválasztása, illetve a lényegtelenek elhagyása az eredeti változók mindegyikét tartalmazó korrelációs mátrix alapján történt. A feltételezés szerint ugyanis azok a változók, amelyek együttesen befolyásolják a piacközpontok kialakulását és fejlődését, egymással is kapcsolatban állnak, és így korrelációs együtthatóik értéke magas. Azok a változók viszont, amelyek a változók többségével nem mutattak szoros korrelációt, feltehetően nem játszottak jelentősebb szerepet e folyamatban, s így elhagyhatónak bizonyultak. Alacsonynak bizonyult a korrelációs együtthatók értéke a földterület megoszlására, illetve az egy főre eső földterületre vonatkozó változóknál, ami azt mutatta, hogy sem a központ, sem a körzet agrártermelésének struktúrája nem gyakorolt jelentősebb hatást a piacfunkció kialakulására vagy erősségére. S ez tulajdonképpen természetes is, hiszen bizonyos mezőgazda-6 A Központi Statisztikai Hivatal történeti-statisztikai kutatócsoportjában ANDORKA RUDOLF és PÁRNICZKY GÁBOR bevonásával. A számítógépes feldolgozást a KSH Könyvtára tette lehetővé, az OT Tervgazdasági Intézetében. 7 A faktoranalízis alkalmazási lehetőségeiről: VITA LÁSZLÓ, Szigma, 1970. 127-152.; RlMLER JUDIT, Közgazdasági Szemle, 1970. 913-926., 1195-1214.; FRANCIA LÁSZLÓ, Tervgazdasági Közlemények, 1974.; ANDORK.A RUDOLF, Szigma, 1976. 159-177. A történettudományban eddig ezt a módszert nem alkalmazták. 8 A számítástechnikai programot FRANCIA LÁSZLÓ készítette.
