Bácskai Vera: Városok és polgárok Magyarországon I. - Várostörténeti tanulmányok 9/1. (Budapest, 2007)

A mezőváros problematikája

Az őrgróf „fő jobbágyai" közül tehát csak az egyik maradt hű urához; Asztalnokot az ellentétek kiéleződésének pillanatában a polgárok oldalán találjuk. Erről tanúskodik a Somogyi-ügyben elfoglalt álláspontja, ezt bizonyítja az is, hogy Oláhval ellentétben, polgártársaival együtt megtagadta a várba költözést, és ezt erősíti meg a fentebb idézett jelentésének másik része is, melyben Filléres László gyulai polgár ügyében is a városi érdekeknek megfelelően foglal állást.108 Asztalnok jelentését Békés János alvárnagy rövid relatiója egészíti ki, melyből megtudjuk, hogy elrendelte: a peres felek egyezzenek ki egymással. Az egyezség létrejöttét azonban vámagytársa, Sadobrich megakadályozta. Ugyanis röviddel az Oláh Sebestyén elleni vádemelés után a peres felek úgy vélték, hogy e perből mindkettőjükre sok kellemetlenség és veszély származhat, s ezért követeket küldtek Sadobrichhoz, hogy kipuhatolják: engedélyezné-e egyezségüket. A várnagy azonban azt válaszolta, hogy az őrgróf engedélye nélkül nem teheti. Erre a küldöttek kijelentették, hogy hozzájárulására nincs is szükség, mert a peres felek már kiegyeztek, de nem is tartoznának engedélyt kérni tőle, hiszen a per nem a várnagy előtt kezdődött. A várnagy - mint írja - ismételten megtagadta hozzájárulását az egyezséghez, s azzal zárja jelentését, hogy azóta Oláh igen ellenséges irányában, és azt terjeszti a városban, hogy a várnagy őellene hangolta az örgrófot.109 Iványi azzal az úriszéki gyakorlattal indokolja Sadobrich eljárását, hogy a már megkezdett bünpert peren kívüli egyezséggel csak a földesúr engedélyével lehetett befejezni.110

Kétségtelen azonban, hogy a várnagy e gyakorlat tiszteletben tartásán túl saját érdekében is kénytelen volt mereven ellenszegülni az egyezségi kísérletnek, mely azt tükrözte, hogy Sebestyén elhatárolja magát apjától, s így könnyen kiderülhetett volna, hogy Somogyi posztójának lefoglalása, a hűtlensége miatt ellene indított eljárás koholt vádak alapján történt. Egyébként is a jelentéstétel, s az őrgróf véleményének kikérése tulajdonképpen merő formalitás volt, hiszen a tisztek maguk sem gondolhatták komolyan, hogy az egész várost forrongásba hozó ügyet elnapolhatják, s a döntést az őrgrófra bízhatják. Leveleik ugyanis általában egy-másfél hónap alatt érkeztek Ansbachba, a válaszra sokszor 2-3 hónapot is várni kellett. A januári jelentésekre írott válaszfogalmazvány március 29-i keltezésű; a rendelkezések tehát legjobb esetben május elején érkezhettek Gyulára.111 A gyulaiak pedig nem

várták tétlenül az őrgróf döntését. A váro-108 MOL Filmtár. Ba. 10 673. doboz, 1124/46. Asztalnok Fillérest az őrgróf szegény alattvalójának nevezi, aki nemrég lakik a városban, s most egy kisebb ügy miatt bíróság előtt áll. 80 forint bírságot szabtak ki rá, de ennyit nem tud kifizetni. Kéri, hogy az őrgróf legyen hozzá irgalmas, és enyhítse a büntetést. Asztalnok nyilván nem tájékozatlanságból, hanem szándékosan hallgat arról, hogy miért került bíróság elé Filléres. Sadobrich május 12-én kelt leveléből ugyanis kiderül, hogy a vádlott, talán éppen a januári zavaros napokban, megsebesítette egy polgártársát, amiért a várnagy fő- és jószágvesztésre akarta ítélni. Ettől csak azért állt el, mert úgy gondolta, hogy a várral úgyis annyi kiadás van, s Filléres gazdag ember, ezért inkább 100 forint bírságra változtatta a büntetést. Az alvárnagy közbenjárására 80 forintra csökkentette ezt az összeget, de Filléres még ezt is sokallta, pedig - írja a várnagy - még ha 100 forintot fizet is, áruival azt ő egy hónap alatt megkeresi. Asztalos jelentéséből, valamint az alvárnagy közbenjárásából arra következtethetünk, hogy Sadobrich nemcsak anyagi megfontolásokból tekintett el a jogos büntetéstől, hanem a gazdag és tekintélyes kereskedő szigorú büntetésével nem akarta még feszültebbé tenni a helyzetet. A földesúri bíráskodás „elveire" egyébként jellemző, hogy az őrgróf helybenhagyta a jogos büntetés bírsággá enyhítését, de 100 forint behajtására adott utasítást. 109 Sadobrich 1529. május 20-i jelentése. MOL Filmtár. BA. 10 673. doboz. Br. Lit. 1073/10. 110 IVÁNYI 1934. 89. p. 111 MOL Filmtár. BA. 10 672. doboz. Br, Lit. 1044/5. Erre utal az is, hogy az őrgróf kérdéseire csak a május közepén írott jelentésekben találunk választ. Egyébként az őrgróf érdemi döntést az ügyben nem hozott, csupán külön-külön felrója az egyes jelentéstevőknek, hogy nem tájékoztatták megfelelően, s követeli az egész peranyag elküldé-