Bácskai Vera: Városok és polgárok Magyarországon I. - Várostörténeti tanulmányok 9/1. (Budapest, 2007)
A mezőváros problematikája
nyilván éppen a nagyarányú elköltözés miatt, hiszen Miksa a hírek alapján 8000-re becsülte az elmenekültek számát - szigorúan eltiltotta.70 Kerecsényi azonban továbbra is kíméletlenül növelte az adóterhet. A 1564-ben Gyulán vizsgálatot tartó királyi biztosok is megjegyezték, hogy az 1563. évi adó beszedése elég kíméletlenül folyt.71 Feltűnő az is, hogy a menekülők nagy száma, valamint a biztosok által is jelzett nagyarányú elszegényedés ellenére a portaszámok is állandóan növekedtek a vizsgált időszakban, bár aligha képzelhető el, hogy néhány év alatt a jobbágytelkek száma másfélszeresére nőtt volna. A növekvő portaszám rejtélyére egyszerű magyarázattal szolgál a várnak adózó vármegyék nemességének 1565. március 10-én kelt felirata, amelyből kiderül, hogy Kerecsényi 1561-ben és 1563-ban a dikát nemcsak az egész porták után, de ezenkívül minden olyan jobbágytól is beszedte, akiknek 6 forint értékű vagyonuk volt,72 s ezek számát nyilván hozzácsapta a portaszámhoz. Nyilván nagy buzgalommal kutattatta fel és vonta be a terménnyel adózás körébe a különféle mentességet élvezőket, a közösen gazdálkodó családok között megbújó külön terméssel rendelkezőket és mindazokat, akiktől ha egyebet nem, de a kereszténypénzt behajthatta. Kerecsényinek annál is inkább érdekében állt az adójövedelmek fokozása, mert a kamarával kötött szerződése értelmében, ha a dikák - s feltehetően az egyéb adók - összegét emelni tudta, újabb 12 000 forintot fordíthatott volna a vár erődítésére.7"' Mindezek alapján úgy vélem, hogy az ilyen rövid időszakot átfogó metszetben a portaszámok, illetve az adózók számának növekedését nem a lakosság szaporodásaként kell felfognunk, hanem az adózó háztartások egyre megközelítőbb pontosságú összeírásainak. A vizsgált három évből fennmaradt összeírásokból nyert teljes, összesített névanyag tükrözi megközelítő pontossággal a mezővárosi adózó háztartások minimális számát az 1560-as években. Az 1561-63. évi dézsmaj egy zekékben szereplő összesített névanyag alapján Békésen a 16. század közepén 170 szántógazdálkodást folytató és 412 gabonaterméssel nem rendelkező,74 összesen 582 adózó háztartás lehetett. Simándon a háztartások száma ugyanebben a megoszlásban 169 + 80, azaz összesen 249 körül mozgott. Mivel a század első negyedéből csak a telkes gazdák számát ismerjük, nehéz lenne az adózók számának növekedését felbecsülni. E problémát nem oldhatja meg az 1527. évben censust fizetők számának összevetése a terménnyel adózók számával, hiszen a kereszténypénzt fizetők nem azonosíthatók teljes mértékben a zsellérekkel. A zsellérnek is lehetett földje, termése; viszont pénzzel adózhatott a mezőváros teljes jogú, censust fizető polgára is, ha egyéb gazdasági tevékenysége - például állattenyésztés, iparűzés, kereskedelem stb. - miatt nem folytatott szántógazdálkodást. A növekedés arányát tehát meghatározni nem lehet, a népszapo-70 Uo. 344-345. p. 71 „Ceterum Dominus Kerecheny anno proximo praeterito exactione facta ut auditur, satis dura..." [„Egyébként Kerecheny úr az elmúlt évben, ahogy hírlik, elég kemény adót vetett ki..."] Uo. 384. p. 72 Uo. 400. p. 73 Uo. 383. p. 74 A gabonaterméssel nem rendelkezők közé csak azokat számítottuk, akik 1562-ben és 1563-ban egyaránt kereszténypénzt fizettek. A váltakozva terménnyel és pénzzel adózókat a telkes gazdák közé soroltam. Egyébként a békési lakosság száma nagyobb volt, mert Temesvár eleste után sok nemes telepedett le a városban. VERESS E. 1938. 388. p.
