Bácskai Vera: Városok és polgárok Magyarországon I. - Várostörténeti tanulmányok 9/1. (Budapest, 2007)
A mezőváros problematikája
tuk keresztül fokozottan érvényesülhettek a gyulai polgárok érdekei is.42 Ez is egyik tényezője volt Gyula kiemelkedő szerepének, felfelé ívelő fejlődésének. Az 1520-as évekből származó források tehát három virágzó mezőváros képét rajzolják elénk, közülük Gyula országos viszonylatban is a legjelentősebbek közé tartozott. Brandenburgi György földesuraságának első másfél évtizede általában kedvező feltételeket biztosított a termelőmunkára az uradalom területén, s a három mezőváros, főleg Gyula forgalmas vásárai ösztönzően hatottak a jobbágygazdaságok árutermelésére is. Mivel e korszakból nem maradtak fenn az egyes gazdaságok terméseredményeit tükröző dézsmajegyzékek, sem az állattenyésztésből eredő jövedelemre utaló adatok, az árutermelés méreteire csupán a pénzben lerótt adók alapján következtethetünk. Amint láttuk, az uradalom jobbágyainak robotterhei az említett négy falu lakóinak kivételével jóval jelentéktelenebbek voltak az 1514. évi törvényben előírottaknál. Terményadójuk a kilencedből és tizedből állt, az ajándék címén követelt élelmiszerek nem jelentettek komolyabb megterhelést. A természetbeni jövedelmeket a számadáskönyvek jövedelemkimutatásával összevetve általában túlbecsülő, a pénzbelieket alábecsülő jövedelem-összeírás alapján a pénzben fizetett vagy megváltott szolgáltatások a robot értékének kb. tízszeresét, a természetbeni szolgáltatásoknak pedig csaknem kétszeresét tették ki. E forrás azonban nem tünteti fel a földesúri taksa összegét, csupán annyit jegyez meg, hogy a földesúr annyi taksát vethet ki, amennyit akar. A számadáskönyvek adatai szerint e taksa összege 1519-ben 1100, 1524-ben 1412, 1526-ban 1765 és 1527-ben 1500 forintot tett ki.43 (Ahorn fentebb idézett értékelése a jobbágyok adózóképességéröl tehát nem tekinthető túlzásnak.) A számadáskönyv bevételi adataiból kitűnik, hogy a pénzjövedelmek négy-ötszörösen felülmúlták a természetbeni szolgáltatások értékét. Ha mindezekhez hozzászámítjuk az állami adókat, kiderül, hogy egy-egy adózó háztartás összes pénzbeli adója 2,5-3 forint körül mozoghatott. Ehhez járultak még a különböző apróbb pénzbeli szolgáltatások: a halászati, disznóváltság fejében, makkoltatásért, erdőhasználatért fizetett díjak és a bírságok. (A bírságokból eredő jövedelem 300 forint körül mozgott, tehát a censusjövedelemnek csaknem felére rúgott.) A pénzjáradék aránya alapján tehát elég fejlett árutermelést, kedvező piaclehetőséget tételezhetünk fel. S bár a jobbágyok 1524-ben zúgolódtak a hármas: földesúri, királyi és megyei adó ellen,44 a betelepülők nagy száma, valamint a kortársak megnyilatkozásai azt bizonyítják, hogy a Brandenburgi-birtokon kedvezőbb lehetett a jobbágyság helyzete, mint sok más földesúr fennhatósága alatt. Ahorn János 1524-ben arról számol be urának, hogy az uradalom eladásának híre nagy nyugtalanságot és ijedelmet váltott ki a jobbágyok között.45 Az őrgróf iránti 42 Jellemző pl., hogy 1529-ben Asztalnok csatlakozott a Szapolyai-párti polgárokhoz, nem vállalta a bírói tisztet, s egyik fő szervezője volt annak a mozgalomnak, mely Czibak Imre kezére játszotta a várost. MOL Filmtár BA 10 672. doboz. Br. Lit. 1036/5,9, 9425. doboz. Br. Lit. 1065/20. 43 MOL Fényképmásolatok. Br. Lit. 1056/15-16, 31, 24. (Rendkívüli taksa) 44 VERESS E. 1938. 84. p. 45 Az őrgróf budai ügyvivője, Weynmann János 1524. dec. 9-i levelében így ír erről: „...der Hans Ahorn und Herr Péter haben das Kaufregister über Gyula nicht gemacht. Spricht, dass sie es jetzund zu dieser zeit nicht haben Thuen können, denn es ist die Sage mit grossem Erschrecken in das Volk kommen, wie Sie EFG. verkaufen will." [Hans Ahorn és Péter úr nem készített Gyuláról adásvételi nyilvántartást. Mondják, hogy ők azt most és jelenleg nem tehetik, mert a hír szerint nagy ijedelem támadt a népben, amint ők EFG - Eure Fürstliche Gauden - el akartak adni.] Ahorn 1524. dec. 19-i levelében pedig: „...ein gschrey kommen ist, EFM. has das geschloss hingeben, darumb dan die armen leuth ser bekümmern sein..." [„.. .kiabálás támadt, EFM - Eure Fürstliche Majestät -... ezért aztán a szegény emberek nagyon aggódtak.] VERESS E. 1938. 86. p.; MOL Filmtár. BA 8611. doboz. Br. Lit. 1226/3.
