Bácskai Vera: Városok és polgárok Magyarországon I. - Várostörténeti tanulmányok 9/1. (Budapest, 2007)
A mezőváros problematikája
A GYULAI URADALOM MEZŐVÁROSAI A 16. SZÁZADBAN A 16. század első feléből fennmaradt, szinte páratlan gazdag és sokrétű forrásanyag a gyulai uradalom életének csaknem minden területére kiterjed. Az uradalom 1510-ben került Brandenburgi György birtokába. A Budán, majd az 1520-as évek közepétől Ansbachban tartózkodó őrgróf tisztjeitől rendszeres és pontos számadást, valamint az uradalom minden ügyéről részletes tájékoztatást követelt. így a brandenburgi levéltárban" nagy mennyiségű értékes birtokigazgatási iratanyag maradt fenn, mely nemcsak a földesúri gazdálkodásra, de az egész táj politikai eseményeire, egyes helységek történetére, sőt egyes személyek tevékenységére is bőséges adatokat tartalmaz. Az adatok és problémák sokaságából eredetileg az uradalom három mezővárosa, Gyula, Békés és Simánd történetének vizsgálatát tűztem ki korábbi kutatásaim folytatásául, az uradalom egészét érintő többi kérdést csak annyiban kívánva érinteni, amennyiben a központi probléma tisztázása megköveteli. A gazdag forrásanyagban található adatok összevetése azonban olyan forráskritikai és módszertani tapasztalatokkal szolgált, amelyeket kár lett volna csak a szokványos forrásismertető és -értékelő rövid bevezetés kereteibe szorítani. A módszertani kérdések behatóbb ismertetését annál is szükségesebbnek éreztem, mert az általam is használt adóösszeírások és dézsmajegyzékek az egyre szélesebb körű gazdaságtörténeti és demográfiai kutatások fő forrásaivá váltak, s a gyulai uradalomnál kedvezőtlenebb forrásadottságok esetén korlátaik esetleg nem olyan szembetűnők. E meggondolás alapján vált a forráselemzés e tanulmánynak szinte második fő témájává, még annak árán is, hogy az ebből eredő szerkezeti és logikai követelmények miatt a mezővárosokra vonatkozó adatokat és következtetéseket a leglényegesebbekre kényszerültem sűríteni. „Gywla ist ein fast wol erbauet Schloss in gutem Boden, als indert ein Schloss zu Ungern gelegen, an lustigen Fleisswassern, gut und überflüssig Feld mit über etzliche tausent Häubt Viech zu seynem Nutz halten; Fisch, Holz, Wylpret, Geflügel alles überflüssig... Frumme und wohlhabende Leuthe zum Schloss gehörig, die ihren Herrn lieb haben, helfen und steuern ihrem Herrn, wann er die bwgehrt nicht versagen." [Gyula elég jól megépített várkastély, jó alapon... Magyarországon fekszik, kedves folyócska partján, jó és bőséges mezőn néhány ezer marhát tartanak saját haszonra, hal, fa, vadhús, szárnyasok, minden bőséggel. Jámbor és tehetős emberek tartoznak a várkastélyhoz, akik urukat szeretik, segítik és adóznak neki, amikor ő kívánja, és nem tagadják meg (az adót).]2 E szavakkal jellemzi az uradalom állapotát Ahorn János udvarbíró 1525-ben egy eladás vagy csere céljaira készített birtokbecslés előszavaként. Az uradalom összes jövedelmét részletező összeírás a censusból származó bevétel feltüntetésénél megadja az uradalom 3 mezővárosában és 47 falvában élő jobbágyok számát, külön csoportosítva a telkes jobbágyokat (iobagiones residentes, Hausgesessen), az összeírás készítésének idején átmeneti mentességet élvező újonnan jötteket és szabadosokat (iobagiones libertini et noviter adventi, neulich gekommene holden) és a Somoskeszihez tartozó 11 faluban élő 40 vlach családot. E birtokbecslésnek két 1525-ben keletkezett és két, némileg eltérő adatokat tar-1 A levéltárra vonatkozóan lásd BORSA 1964. 21-54. p. 2 VERESS E. 1938. 87. p.
