Bácskai Vera: Városok és polgárok Magyarországon I. - Várostörténeti tanulmányok 9/1. (Budapest, 2007)
A mezőváros problematikája
cadon át rövidárut szállító komáromi Kramer Erhardot és Tamást is.281 Az egy-egy mezővárosban élő kereskedők és tőzsérek száma azonban feltehetően jelentősebb lehetett, hiszen azokat, akiknek foglalkozását családnevük vagy rendszeres kereskedelmi tevékenységükre utaló adatok sorozata nem tükrözi, nem soroltuk fel. Néhány közvetlen és számos közvetett adat sejteti, hogy a 15. században a civitasok mindinkább a mezővárosokban szerezték be élelmiszer-szükségletük és a külföldre szállított termények és állatok jelentős részét. Ugyanakkor - ennek természetes következményeképp -egyben a városi ipar termékeit. Itt azonban feltehetően nemcsak saját terményeiket dobták piacra. Kereskedelmi útjaikon szükségszerűen fel kellett vásárolniuk a falusi termelök áruit is. A jobbágygazdaság számára nem volt kifizetődő kis tételeknek a sokszor távol eső városi piacra szállítása, a mezővárosok viszont - kedvezményeik és hivatásos kereskedőik segítségével -ezen a réven újabb jövedelemforrásra tettek szert. Minthogy a mezőváros piacáról vagy a falvakat felkereső kereskedőktől a jobbágy és földesúr immár nemcsak a mezővárosi ipar durvább készítményeit, hanem a finomabb kidolgozású városi és külföldi iparcikkeket is megvásárolhatta, nem volt feltétlenül szükséges számukra a várossal kialakított közvetlen kapcsolat. így a mezőváros hamarosan közvetítőként lép a város és falu termelői közé. Ez lehet az oka a városok és a környező mezővárosok között mind intenzívebbé váló pénzügyi-hitelügyi kapcsolatoknak. A Soprontól mintegy 60 km-re fekvő Vép mezőváros lakói gyakran szállítottak élelmiszert részben a soproni piacra, részben a városon át külföldre. Erről harmincadkedvezményük is tanúskodik. 1465-ben földesuruk, Elderbach Bertold lép fel érdekükben a soproni tanácsnál, hogy visszaszerezze a tőlük jogtalanul elvett búzát, zabot, lovakat, aprójószágokat és egyéb árukat.282 Még többet mondanak az egyre szorosabbá fűződő kereskedelmi kapcsolatokról a mind gyakrabban előforduló kétoldalú hitelügyletek. 1457-ben a csepregi tanács kéri a sopronit, hogy hajtsa be Eibung Zsigmond soproni polgár özvegyétől azt a 16 forintot, mellyel férje Keresztyén Egyed csepregi polgárnak adós maradt.283 Egy év múlva a csepregi Német Ferenc tulajdonát foglalják le Sopronban bizonyos Kesney Lukács adóssága fejében. Egy hónappal később a mindenfelé eladósodott Haunperger soproni polgártól követeli vissza az érte jótállásként letett 24 forintnyi összeget. Minthogy a behajtási kísérletek csődöt mondtak, a csepregi tanács követeli a soproni tanácstól, hogy „secundum iura oppidi nostri" a pénz helyett a 3 vég aacheni posztót adassa vissza.284 1463-ban a csepregi tanács előtt Cser (Czer) Tamás és Szita (Czyta) László panaszt emelt Riemer Miklós soproni polgár ellen, aki, bár adósságukat megfizették, letartóztatta őket.285 Egy évvel később a csepregi tanács Kersner (Chersner) István volt csepregi lakos és Kaufmann Lőrinc soproni polgár között felmerült ügyben értesíti a soproni tanácsot, hogy Kaufmann az adósság fejében lefoglalta Kersner 10 kocsiját (!), jogtalanságot követve el, mert a csepregi jog szerint (!) a hitelezőnek a városi tanács előtt kell érvényesítenie követelését; ő ezt elmulasztotta megtenni. Az ügyben egyébként nem hozhatnak ítéletet, mert Kersner azóta Kőszegre költözött.286 Ugyanez évben a kanizsai várnagy, majd maga Kanizsai László lépett közbe két csepregi lakos ügyében, akiktől a soproni vámosok egy szekér zabot vettek el.287 281 KovÁTS 1902. 166-167. p. 282 HÁZI 1921-29. 1/5. 211. p. 283 Uo. 1/4. 165. p. 284 Uo. 65., 277., 284., 285., 291. p. 285 Uo. 1/5. 66. p. 286 Uo. 113. p. 287 Uo. 113., 116. p.
