Varga László: A csepeli csoda. Weiss Manfréd és vállalata a Monarchiában - Várostörténeti Tanulmányok 15. (Budapest, 2016)
Szubjektív utószó egy harmincéves könyvhöz, avagy mi volt a fiókban
Utószó 337 iparpolitika, ipartámogatás, az akkor - és újabban egyre inkább elátkozott — polgárosodás, a leginkább zsidó nagypolgárság bemutatása. A csepeli munkás, munkásság leírása sem illeszkedett a korabeli munkásmozgalom történetébe, talán más okokból, de a világháborúról szóló rész már önálló tanulmányként sem jelenhetett meg. Vagyis első közlés. Mindezzel együtt, a kort ismerve, vagy ismemi vélve, képtelenségnek tartom azt a feltételezést, hogy bárki a Kiadónál, vagy az Intézetnél elolvasta volna a kéziratot. A téma, a tartalomjegyzék, a Bevezető „gyanús” volt, külön-külön még elment volna, de együtt már nem. Igazából fogalmam sincs, csak visszatekintve érzem, hogy „sok” lehetett így együtt, a piacgazdaság mint kritérium, a polgárosodás, a fináncburzsoázia, Weiss Manfréd, a csepeli munkásság. Valahol beléphetett a Varga József-féle reakció. Nem személyes. Nagyon megtisztelő, hogy egykori kollégám, Sipos András a disszertáció témájában korábban megjelent tanulmányok alapján javasolta a teljes szöveg kiadását. Már gépbe vitték, amikor „hagyatékomat” rendezve kezembe került az Akadémiai Könyvkiadó felkérésére írt könyv kézirata. így könyvem egyfajta kétfenekű dob, egyaránt szól eredeti témájáról és arról a korról, amelyben megszületett, de nem jelenhetett meg. Egyfajta aktualizálásra kizárólag a jegyzetekben vállalkoztam. A kézirat előkerülése, majd ezt követően a már bevitt szöveg átírása nem kis gondot okozott Polonkai Évának, az összeolvasás során Vizi Éva is nagy segítségemre volt. Külön köszönettel tartozom egykori MTV-s kolléganőmnek, Hajdú Marikának, aki előbb szinte olvashatatlan céduláim alapján gépelte disszertációmat, majd - már rendezettebben - a könyv kéziratát. Nagy örömömre szolgált, amikor Lukács Anikó vette szerkesztőként gondozásába a kötetet, miután az eredeti kiadó ezt a munkát már nem végezte el. Stílusomon sokat javított, de csak ezen. A képeket a legendás Jalsovszky Katalin válogatta, a terjedelmi korlátok persze csak egy töredékük közlését tették lehetővé. Budapest, 2016. április
