Varga László: A csepeli csoda. Weiss Manfréd és vállalata a Monarchiában - Várostörténeti Tanulmányok 15. (Budapest, 2016)
I. Állami ipartámogatás a dualizmus korában - 5. Az 1907. évi 3. törvénycikk. Más út-kiút?
98 I. Állami ipartámogatás a dualizmus korában számon, ez viszont megkövetelte volna például az adórendszer reformját is. A század- forduló után lényegesen megváltozott a magyar ipar helyzete a monarchián belül. Az ipari együttműködés sokrétű formája alakult ki, amelyek azonban teljesen nélkülözték a szükséges intézményes formákat. A birodalom másik részéhez fűződő viszony rendezetlensége számos kérdésben a gazdasági fejlődés akadályává vált, még ha ennek felszínre kerülését az éppen kibontakozó konjunktúra késleltette is. 1907 végén jelent meg a Kereskedelmi Minisztérium kiadványa Emlékirat a hazai kisipar és gyáripar állásáról és fejlesztésének szükségességéről címmel. Ez gyakorlatilag a kormány elképzeléseit tartalmazta az 1907. évi 3. törvénycikk végrehajtásáról. Az emlékirat a hazai szükségletből kiindulva összevetette az ipari termelést a külkereskedelmi forgalommal, és árucikkenként felsorolta a hiányzó, állami támogatással előmozdítandó gyáralapításokat, mivel a hazai iparnak elsősorban a hazai fogyasztás kielégítésére kell törekednie. Ennek alapján az elkövetkezendő tíz évre célul tűzték ki 438 új gyár létesítését 721 millió korona alaptőkéből, 144 ezer munkással és 420 millió korona termelési értékkel. A segélyezést a korábbiaknak megfelelően az állótőke 20—33, átlagosan tehát 27%-áig kívánták megállapítani, ami az említett 438 új gyár esetén 100 millió koronát jelentett volna. A kereskedelmi kormányzat elképzelései szerint alakítandó üzemek 43,4%-a textil- és konfekcióipari vállalat lett volna, 28,8%-a faipari, 7,7%-a gépipari, 7,3%-a agyag- és üvegipari, 6,2%-a vas- és fémipari, 2,7%-a vegyipari, 2,1%-a papíripari és 1,8%-a bőripari. (6. táblázat) A kereskedelmi miniszter kikérte a GYOSZ véleményét is az emlékiratról. A válasz élesen szembehelyezkedett az autarkiás elképzelésekkel. Elutasították, hogy a külkereskedelmi statisztika legyen az iparfejlesztés alapja, hiszen a GYOSZ véleménye szerint szükség van a behozatalra, és támogatni kell a kivitelt is. Ismét felvetették az állami gyárak versenyének kérdését.280 A nagyszabású tervek a konjunktúra ellenére sem valósultak meg. Az 1907. évi 44. törvénycikk által törvényes alapra helyezett Ipartanács 1904-1909 májusa között 158 létesítendő új gyár szubvencionálását javasolta a kormánynak. Az utóbbi időpontig ebből mindössze 50-et (31,6%) helyeztek üzembe, 62 esetben (39,3%) pedig végül nem is került sor a gyár megalapítására. A létrejött gyáraknál a befektetendő állótőke vállalatonként átlagosan valamivel meghaladta az 500 ezer koronát, a foglalkoztatandó munkáslétszám pedig 150 fő alatt maradt. A megvalósulatlan gyáraknál viszont a tervezett állótőke elérte a 750 ezer koronát, a munkáslétszám meghaladta a 200 főt. A már meglévő gyárak bővítésénél jóval kedvezőbb volt a helyzet. Az Ipartanács által támogatásra ajánlott bővítéseknek mindössze 9,7%-a nem vezetett eredményre, sőt ezeknél egyértelműen a jelentősebbek valósultak meg. Az új gyárak létesítésének döntő területe 280 GYOSZ Közlemények, 1908. 34. 30-42. p.
