Varga László: A csepeli csoda. Weiss Manfréd és vállalata a Monarchiában - Várostörténeti Tanulmányok 15. (Budapest, 2016)
I. Állami ipartámogatás a dualizmus korában - 4. Az 1899. évi 49. törvénycikk. Visszalépés
I. Állami ipartámogatás a dualizmus korában 91 a hadügyminisztertől. Magyarország számára külön kiírást és megrendelést, amelyet a kereskedelmi miniszter ellenőriz.244 A Zentralverband der Industriellen Österreichs, a Bund Österreichischer Industrieller és az Industrieller-Club állandó közös bizottsága a GYOSZ feliratára válaszul kérvénynyel fordult az osztrák delegációhoz. Ebben kifejtették, hogy a hadügyminiszter kompenzálta a magyar ipart, a magyar delegáció határozata nemcsak az osztrák iparra, hanem a hadügyi és tengerészeti igazgatásra nézve is sérelmes, a verseny kizárása - amit szerintük végső soron a GYOSZ követelt - pedig veszélyezteti a hadsereg harcképességét esetleges háborúban. Kérték az osztrák delegációt, tiltakozzon az ellen, hogy az ausztriai kincstári gyárak termelését az osztrák kvótához sorolják, egyben elutasították a kompenzációt, és egységes árakat követeltek.245 A GYOSZ a magyar delegációhoz írt emlékiratában elutasította az osztrák választ, és megismételte a korábbi követeléseket.246 Ez a kölcsönös licitálás nem utolsósorban taktikai okokból történt, a magyar iparosok féltették a már elért eredményeket, az osztrákok pedig megrettentek a további magyar előretörés lehetőségétől. A valóságnak sokkal inkább megfelelt a Magyar Pénzügy értékelése, amely elismerően szólt a hadügyminiszter erőfeszítéseiről.247 A vitában hasonló taktikai jelentősége volt a Reichsrat március 8-ra összehívott ülésének is, amelynek az újoncjavaslatot kellett megszavaznia. A közös hadügyi igazgatás nem akarta egyértelmű állásponttal megnehezíteni az osztrák kormány helyzetét. Amikor azonban híre ment annak, hogy a csehek ettől függetlenül obstruálni fognak, a várt állásfoglalás sem késett tovább. A haditengerészet ígéretet tett a magyar igények kielégítésére.248 Május 19-én Tisza István a magyar delegáció hadügyi albizottsága előtt ismertette a kormány álláspontját a kvótaszerü elosztásról. Ez csak részben felelt meg a GYOSZ elképzeléseinek, így például a kincstári gyáraknál a teljes termelés helyett csak a kifizetett munkabérek figyelembevételét tartotta szükségesnek. Az osztrák iparosok július 5-i határozatát követte a GYOSZ július 9-i beadványa, amely először szólt elismerően a hadügyminisztérium pozitív közeledéséről, s egyben hajlandó volt Tisza álláspontját minimumként elfogadni. Ezenkívül követelte, hogy a szükséges cikkek jegyzékét küldjék meg a GYOSZ-nak, továbbá ismertessék iparcikkenként a felosztási kulcsot; tájékoztatást kértek a magyar kormány és a hadügyminisztérium megállapodásáról, s kérték a szabadalmi kérdés rendezését. Ez utóbbit az tette szükségessé, hogy különösen 244 GYOSZ Közlemények, 1904. 10. 3-17. p. 245 GYOSZ Közlemények, 1904. 10. 18-21. p. 246 GYOSZ Közlemények, 1904. 10. 22-35. p. 247 Magyar Pénzügy, 1904. 8. 248 Magyar Pénzügy, 1904.9.
