Varga László: A csepeli csoda. Weiss Manfréd és vállalata a Monarchiában - Várostörténeti Tanulmányok 15. (Budapest, 2016)
I. Állami ipartámogatás a dualizmus korában - 4. Az 1899. évi 49. törvénycikk. Visszalépés
74 I. Állami ipartámogatás a dualizmus korában ki is adta a jelszót: „Alkossuk meg az Országos Iparpártoló Szövetséget!”184 A szövetség már megalakulása előtt belefulladt a kölcsönös rivalizálásba. Megszületett az új, a Magyar Védő Egyesület, amely rögtön állami támogatást is kért. A budapesti kamara a kérés elutasítását javasolta, miután értelmetlennek minősítette az osztrák iparcikkek kiszorítására indított akciót.185 Végül sok viszontagság után megszületett a nemzeti ellenállás legnagyobb megnyilvánulásaként a Tulipánkert Szövetség. Vezérkarában a magyar közélet számos nagysága, így Batthyány Lajos, Chorin Ferenc, Rákosi Jenő, Batthyány Tivadar, Bethlen István, Bemát István, Zichy Jenő foglalt helyet.186 Ezek az akciók jelzik a kétfajta megközelítési módot, vagyis az ipartámogatás és az iparpártolás közötti különbséget. Az iparpártolás az iparosokra, a kereskedőkre és a fogyasztókra egyaránt épített. Az iparosok - alapvetően kisiparosok - érthetően az ilyen kísérletek bázisát alkották, hiszen ők az iparpártolás révén gazdaságon kívüli eszközökre támaszkodva folytathatták iparukat. A kereskedők helyzete már jóval bonyolultabb volt. Az iparegyesület említett akcióprogramja kényszer útján kívánta bevonni őket, s ez már eleve nem számíthatott sikerre. Ráadásul a hazai fogyasztási cikkek jelentős része árban, minőségben, csomagolásban, a pontos szállítási határidő és a reklamációk elfogadása terén sem tartott lépést a külföldi gyártmányokkal. Éppen ez indokolta az iparpártoló kísérleteket. Azonban a kereskedők számára ennek támogatása rendkívül kockázatos volt. Az iparpártolásnak azonban végül a harmadik tényezőn, a fogyasztón kellett elbuknia. Eleve kilátástalan vállalkozás a vásárlóktól áldozatok árán is támogatást követelni. „Bizottsági gyűlésekkel nem sokra megyünk kommentálta a Magyar Pénzügy az Iparegyesület tervét -, a fogyasztóközönségnek, hogy elhiggye, amit ma hihetetlennek tart, nem lelkesítő szavakra, hanem kézzel fogható bizonyítékokra van szüksége. Azért a bizottságok működésétől kellő sikert csak akkor várhatunk, ha ezek fő feladatukká tűzik ki annak bebizonyítását, hogy a hazai gyártmány van olyan jó, mint a hasonnemű idegen termék.”187 Vagyis a támogatást csak a hazai termékek versenyképessé tételével lehet elérni, ami viszont feleslegessé teszi az iparpártoló akciókat. „Akár a kontemplált, akár külön országos bizottság azzal volna megbízandó, hogy a külföldi gyártás előrehaladását a gyártmányok tökéletesebbülését, az árhullámzásokat, a nyersanyag beszerzésének változó módozatait stb. minden szakmában figyelemmel kísérje és hasson oda, hogy a hazai iparunk e tekintetben a külföldivel lépést tartson.”188 184 Honi Ipar, 1903.24. 185 MNL OL Z 192 1904. március 3-i ülés jegyzőkönyve. 186 Budapesti Hírlap, 1906. október 21. 187 Magyar Pénzügy, 1900.5. 188 Magyar Pénzügy, 1900.5.
