Varga László: A csepeli csoda. Weiss Manfréd és vállalata a Monarchiában - Várostörténeti Tanulmányok 15. (Budapest, 2016)
I. Állami ipartámogatás a dualizmus korában - 3. Rövid kitérő. A kiegyezési válság
I. Állami ipartámogatás a dualizmus korában 63 Ausztriában a Széli-formula két kitétele váltott ki ellenérzéseket: egyrészt az a gyakorlatilag csak formális megfogalmazás, amely az önálló vámterület létrejöttét tekintette kiindulási alapnak, másrészt a túl rövid érvényességi idő, amely osztrák vélemények szerint egyet jelentett a szövetség likvidálásával. Ennek jelzésére el is terjedt Bécsben a „közös vámterület felszámolás alatt” megnevezés. A lélegzetvételnyi szünet ellenére a kölcsönös zsarolás tehát folytatódott. Az alsó-ausztriai tartománygyűlés a kormány javaslataiban egyenesen Ausztria legfontosabb érdekeinek feláldozását látta. Ugyanakkor a Reichsratban amúgy is labilis kormánytöbbséget a Lueger-frakció veszélyeztette. Karl Lueger149 a fenti tartománygyülésen a kiegyezési javaslat feltétlen elvetését követelte, hívei közül pedig Julius Pirxhofer150 az Ausztria és Magyarország közötti vámvonal azonnali felállítását sürgette. Végül a Thun-kormány is felvetette a kiegyezési kérdés újbóli tárgyalását, mivel a Badeni-kormánnyal létrejött megállapodás szerint azt 10 évre kell megkötni, függetlenül attól, hogy az osztrák kormány parlamentáris úton, vagy a 14. § alkalmazásával lépteti életbe. így május végén Bécsben újra megkezdődtek a kiegyezési tárgyalások. A hazai közvélemény elégedetten vette tudomásul, hogy a Széli-kormány, elődjével ellentétben, teljes nyilvánosságot biztosított ezeknek, azonban megfeledkeztek arról, hogy Széli ezt csakis az általa összekovácsolt pártközi béke alapján tehette. A hangulatot, ahogy az a következő lapvéleményből is kiderül, azonban már nem a pártközi béke határozta meg: „Midőn e sorokat írjuk, az osztrák-magyar kiegyezés várja a statáriális ítéletet, hogy annak elhangzása után belépjen a siralomházba.”151 Végül júliusban a kormány a képviselőház elé terjesztette és szokatlanul gyorsan elfogadtatta a kiegyezési törvényt. Ez a Széli-féle formula alapján egyoldalú intézkedés volt, amely pusztán a két kormány megállapodásán nyugodott. Árverésszerűen sikerült 65,6:34,4 arányban megállapítani a kvóta arányát. Az osztrák kormány ezt is a 14. § segítségével léptette életbe, de nem sokkal később éppen ezekbe a mesterkedésekbe bukott bele. A megkötött kiegyezés végül az évekkel korábbi megállapodások szerint jött létre. Lejáratát nézve sajátos kompromisszum született, hatálya ugyan csak 1903-ig terjedt azzal, hogyha 1902. december 31-ig nem születik új megegyezés, akkor automatikusan érvényben marad 1907 végéig. Mivel a megállapodást 1902 végéig nem sikerült tető 149 Karl Lueger kezdő ügyvédként a magyar-zsidó orvos, Ignaz Mandl hatására fordult a községpolitika felé, előbb baloldali, majd liberális színezetben. 1885-ben választották először a birodalmi tanácsba képviselőnek. Fokozatosan erősödött populizmusa és antiszemitizmusa, 1888-ban a bécsi választásokra az ő vezetésével léptek szövetségre a német nacionalisták és a keresztény szociálisok, 1893-ban megalapította a keresztény szociális pártot. 1897-1910 között Bécs polgármestere volt. 150 Julius Pirxhofert 1896-ban választották a birodalmi tanácsba a Német Néppárt képviselőjeként, a következő, 1901-es választásokon kibukott. Luegerhez hasonlóan az alsó-ausztriai tartományi ülés tagja volt. 151 Magyar Pénzügy, 1899.21.
