Varga László: A csepeli csoda. Weiss Manfréd és vállalata a Monarchiában - Várostörténeti Tanulmányok 15. (Budapest, 2016)
I. Állami ipartámogatás a dualizmus korában - 3. Rövid kitérő. A kiegyezési válság
I. Állami ipartámogatás a dualizmus korában 61 gyűlés csak és kizárólag a Reichsrattal köthet kiegyezési szerződést, a 14. § talaján álló osztrák kormánnyal viszont nem. Tehát ha az osztrák parlament nem hajlandó alkotmányos úton törvényerőre emelni a kereskedelmi és vámszövetséget, akkor a magyar törvényhozás ennek fenntartását csak egyoldalúan mondhatja ki, vagyis az önálló vámterület tényleges és nem pusztán jogi megléte alapján. Hiába szolgálta az ischli klauzula éppen ennek elkerülését, nincs más megoldás. Bánffy azonban éppen erre nem kapott felhatalmazást az uralkodótól. Közben a két kormány között változatlanul folyt a kvótaharc. Az osztrák fél a magyar részesedés 42,5%-ra emelését követelte, a magyar bizottság viszont minden új számítási kulcsot elutasított. Az eredeti alapot az egyenes és közvetett adók bruttó jövedelme képezte, s ez mindössze 0,5%-os emelést jelentett volna. A belpolitikai válság azonban egyértelműen az osztrák tárgyalási pozíciókat gyengítette, így az újonnan megválasztott osztrák kvótabizottság 1898 őszén új javaslattal állt elő: az adók nettó jövedelmének alapul vételével már csak 38-38,5%-os magyar részesedést követelt. A magyar bizottság viszont kitartott korábbi álláspontja mellett, s így ezek a tárgyalások is kudarcba fulladtak. A kiegyezés meghosszabbításának törvényerőre emelése, Bánffy nyár végi optimizmusa és a valójában jelentéktelen sikerek ellenére egyre kilátástalanabbnak tűnt. Az őszi ülésszakon ugyanis nemcsak az ausztriai, hanem a magyar országgyűlés is működésképtelennek bizonyult. Az ellenzék szeptember elejétől szívós obstrukcióval válaszolt az ischli klauzulára. Bánffy kísérlete tehát, hogy a kiegyezési törvényjavaslatot plenáris ülés elé terjessze, kudarcot vallott. Sőt az ellenzék az obstrukciót kiterjesztette az 1899-es költségvetési javaslatra is. A kormány most már mindössze négy hónapos felhatalmazást kért az ország ügyeinek további intézésére — költségvetés nélkül. Az ellenzék utcai tömegektől támogatva azonban semmit sem volt hajlandó megszavazni, még ebben a kérdésben sem adta fel az obstrukciót. Végül a kormány elhatározta ennek radikális letörését, de ezzel csak újabb támadásokat zúdított magára, sőt december elején tiltakozásul már az országgyűlés tisztikara is lemondott. Alighogy tudomásul vette az országgyűlés Szilágyi Dezső144 elnök lemondását, másnap a korábbi miniszterelnök, Tisza Kálmán145 olyan javaslatot terjesztett a szabadelvű párt értekezlete elé, amely további obstrukció esetén felhatalmazná a kormányt a vámközösség egyéves meghosszabbítására. A szabadelvű képviselők többsége elfogadta ugyan Tisza javaslatát, de ez szakadáshoz vezetett a párton belül. 144 Szilágyi Dezső kora egyik legkiemelkedőbb liberális politikusa, 1871-től kilencszer választották országgyűlési képviselővé, 1889-1895 között igazságügy miniszter volt három_kormányban, ilyen minőségében ő nyújtotta be 1893-ban a házassági jogról szóló törvényjavaslatot, lényegesen hozzájárult a polgári igazságszolgáltatás megteremtéséhez. 1895-től 1898. decemberi lemondásáig az ország- gyűlés elnöke volt. 145 Tisza Kálmán 1875-től 1890-ig volt kormányfő.
