Varga László: A csepeli csoda. Weiss Manfréd és vállalata a Monarchiában - Várostörténeti Tanulmányok 15. (Budapest, 2016)
V. A Weiss Manfréd-gyár a háborúban - 2. Háborús munkaviszonyok
V. A Weiss Manfféd-gyár a háborúban 293 mint az iparilag fejlettebb Németországban. A döntő és a további fejlődést is befolyásoló átalakulás az iparági struktúrában zajlott le.60 Csepelen 1914 és 1917 között mintegy hétszeresére nőtt a munkáslétszám, és ezzel meghaladta a 20 ezer főt. A nagy létszámfelfutás ellenére a gyár 1917 nyaráig munkaerőgondokkal küzdött. A hadi igazgatás által kezdeményezett adminisztratív intézkedések - bár megnehezítették a munkások távozását — végső céljukat, a munkások helyhez kötését nem tudták biztosítani. Miközben a budapesti gépgyárakban a világháború kezdetétől folyamatosan csökkent a fluktuáció, addig Csepelen csak 1914-ben (vagyis az üzemek militarizálását megelőzően) sikerült megfelelő szintet elérni, ezt követően a helyzet rohamosan romlott. (28. táblázat) 28. táblázat A gyári munkásság fluktuációja évszám Csepel* Budapesti gépgyárak** férfi nő 1911 36,081,85 1914 70,821,30 191529,86 1,05 1916 36,880,70 1917 28,81 22,54 0,54 Az adott évet végigdolgozó munkások aránya a január 1-jei állományhoz viszonyítva ** Létszámváltozás egy munkás átlagában Forrás: CSM Munkásiroda; Lackó 1961. 103. p. A nők helyhez kötése — amit végül csak a Fegyvergyárban és a Weiss Manfréd gyárban vezettek be - a növekvő elégedetlenség mellett nem eredményezett lényeges változást. A munkásoknak az esetek többségében sikerült legális úton kilépniük. A munkaerőhiány különösen nyaranta, a nagy mezőgazdasági munkák idején vált egyre feszítőbbé, amikor számos vezényelt munkást kellett szabadságolni. A gyárvezetés megszervezte, hogy középiskolások tanáraik vezetésével félnapos munkára érkezzenek vonaton a gyárba. Ugyanakkor már 1914 őszén beszüntették a tanoncképzést. Két évvel később Weiss Manfréd rokkant katonatiszteket kért a Rokkantügyi Hivataltól a tüzérségi osztály számára. Látszólag olcsó, de valójában nem túl kifizetődő munkaerőnek bizonyultak az elsősorban orosz hadifoglyok, a tömegesen érkező galíciai 60 Kocka 1973. 12-13. p; Szterényi-Ladányi 1933. 196, 212-213. p; HL 1.28 HM 4-195/10138. ein. - 1918.
