Varga László: A csepeli csoda. Weiss Manfréd és vállalata a Monarchiában - Várostörténeti Tanulmányok 15. (Budapest, 2016)
V. A Weiss Manfréd-gyár a háborúban - 1. A háborús termelés
276 V. A Weiss Manfréd-gyár a háborúban ti nyolcszorosára, a gépek és berendezések értéke pedig kétszeresére emelkedett. A munkáslétszám ugyanakkor mintegy hétszerese volt a háború előttinek. Más szóval a termelés felfutásának nem a további gépesítés volt az elsődleges forrása, hanem a munkaerő számának növelése: ez azt jelenti, hogy a világháború alatt jelentősen csökkent a termelés hatékonysága. 1916 harmadik negyedévében a budapesti tüzérségi szertár 56 millió korona értékű szállítást számolt el Weiss Manfrédnak, decemberben pedig a csepeli átvételi bizottság 20 millió korona értékű áru átvételét igazolta. Ezek az adatok nem jelentik a gyár teljes termelését, hanem pusztán annak kimutatható túlnyomó többségét. Nem tartalmazzák a külföldi szállításokat, a magyar honvédség részére végzett munkákat, viszont magukban foglalják az alvállalkozók tevékenységét is. A háborús nyereség mértékéről egyáltalán nem állnak rendelkezésre megbízható adatok. Becslések helyett nyilván célszerűbb a közzétett mérlegeket megvizsgálni. Ezek szerint 1914-ben mindössze 2,6 millió korona tiszta jövedelmet eredményezett a vállalat, ehhez azonban bízvást hozzáadhatjuk a tartalékként elkönyvelt 3,2 millió koronát. 1915-ben a kimutatott nyereség 3,1 millió korona volt, az 1914. évin felül képzett tartalékok pedig 8,2 milliót tettek ki, 1916-ban 11,5 millió koronás nyereséget értek el, amelyhez járult a tartalékalapok kiegészítése újabb 21,1 millió koronával. Tehát még a hivatalos mérlegek alapján is 1914-ben 5,8, 1915-ben 16,5 és 1916-ban 32,6 millió korona nyereséget ismert el a vállalat, három év alatt tehát összesen 54,6 millió koronát. Ugyanakkor 25 millió koronával emelkedett a részvénytársaság alaptőkéje.16 (26. táblázat) A kortársak egyre szélsőségesebben ítélték meg a gyár rohamos fejlődését és Weiss Manfréd elképesztő meggazdagodását. Az ellenzék jobbról és balról egyaránt felháborodva találgatta azt a mesés, magyarországi mértékkel nem mérhető gazdagságot, amit végső soron a háború biztosított. A kormánypárt pedig tiszteletteljes ámulattal adózott Weiss Manfréd zsenialitásának, a hazafiság e fényes megnyilvánulásának, még Bródy Sándort is lenyűgözte 1916-ban a csepeli gyártelep látványa és Weiss személyisége. Több mint félévszázad távlatából azonban nem nehéz a siker mögött észrevenni azokat a szimptómákat, amelyek a vállalat növekedéssel együtt járó, egyre súlyosabbá váló betegségére utaltak. A csepeli gyártelep a világháború előtt a maga dinamikus fejlődésével pontosan, szabályosan működő szerkezetre hasonlított, amelyet még a konjunkturális ciklusok sem zavartak meg. A világháború hatására, a korlátlan lehetőségek következtében „ez a szép és arányos teremtmény” rohamosan deformálódott, a szerkezet - egyelőre alig észlelhetően - akadozott és eltorzult. Mindezek a változások a gyár alkalmazottainak - később ismertetendő — helyzetében csapódtak le drámaian. 16 ÖStA KA Zst KM MLA 1917 7A 33-2/36-1, 2\ Budapesti Közlöny, 1915. június 23, 1916. október 20.
