Varga László: A csepeli csoda. Weiss Manfréd és vállalata a Monarchiában - Várostörténeti Tanulmányok 15. (Budapest, 2016)
V. A Weiss Manfréd-gyár a háborúban - 1. A háborús termelés
V. A WEISS MANFRÉD-GYÁR A HÁBORÚBAN 1. A háborús termelés A háború kitörésekor derült ki, hogy Weiss Manfréd ugyan valóban előrelátóan készült fel a háborús termelésre, de még ez sem bizonyult elégségesnek. A közös hadi igazgatás nem volt — a Monarchia általános viszonyai között nem is lehetett - megfelelően szervezett és korszerű. A vélt vagy valós nemzeti érdekek elkülönülése hatott a látszólag erősen centralizált közös hadseregre is. Ez már a háború kezdetén jelentkezett, elsődlegesen a komoly lőszerhiányban, amit csak fokozott, hogy a háború méretei minden elképzelést messze túlszárnyaltak. A felkészületlenséget jellemzi, hogy a közös Hadügyminisztérium csak a mozgósítás elrendelését követően kezdett hozzá a háborús lőszerszükséglet biztosításához. Tisza István miniszterelnök a politikai válság kirobbanását követően hosszasan tárgyalt Weiss Manfréddal a háborúhoz szükséges gazdasági feltételek biztosításáról, de Weiss csak augusztus elején kapott megrendelést Bécsből 80 ezer srapnelre és 40 millió gyalogsági lőszerre, ugyanekkor a Honvédelmi Minisztérium 40 ezer srapnelt rendelt. (Ezek értéke 8,8 millió korona volt.)1 A gyár igyekezett alkalmazkodni a minden korábbit felülmúló konjunktúrához, a munkáslétszám napok alatt szinte kétszeresére emelkedett, s már augusztus elején elérte a 6000 főt. A fontosabb üzemrészek (hüvelygyártás, lövedékgyártás, asztalos- műhely, hengermű) éjjel-nappal folyamatosan dolgoztak, a hüvelyeket napi 15 órában töltötték, a többi műhely 11,5 órát dolgozott. A három műszak bevezetése - Weiss Manfréd állítása szerint - 20%-os béremeléssel és külön éjszakai pótlékkal járt.2 Weiss Manfréd a háború első évében közel 13 millió koronát fordított a csepeli gyártelep, elsősorban a tüzérségi lőszergyártás fejlesztésére.3 A gyárban foglalkoztatott munkások száma elérte a 14 000 főt. Ez a fejlődés, amelyet csak rendkívüli erőfeszítések tehettek lehetővé, egyedülálló volt a Monarchia hadiiparában, amelynek a csepeli gyáróriás a pilseni Skoda (Skoda) gyár mellett a legnagyobb vállalatává vált. A fejlesztés megkövetelte újabb területek vásárlását is. Ez az esetek nagy részében természetesen kisajátítást jelentett. 1 Kun 1933. 79. p; ÖStA KA Zst KM MLA 1914 7A 8-4,47-50/6, 8-4/4, 13-1/117-3. 2 ÖStA KA Zst KM MLA 1914 7A 8-4, 47-50/6, 8-4/4, 13-1/117-3. 3 Mint ahogy ezt az eddigiekből tudjuk, éppen a tüzérségi lőszergyártás biztosította a legnagyobb hasznot.
