Varga László: A csepeli csoda. Weiss Manfréd és vállalata a Monarchiában - Várostörténeti Tanulmányok 15. (Budapest, 2016)
IV. A csepeli gyár - 8. A csepeli nagyüzemi munkásság kialakulása
IV. A csepeli gyár 265 év alatt lezajlott egyfajta nivellálódási folyamat. így a legrosszabbul fizetett tisztviselő 1914-ben már negyedét kereste, mint az említett igazgató. (22. táblázat) A tisztviselők többsége státuszát tekintve jóval közelebb állt a szakmunkássághoz, mint a vezető tisztviselőkhöz. A döntő különbség pozíciójukban rejlett. A gyár struktúrájában egységes réteget képeztek, mereven elkülönülve a munkásoktól. Saját kaszinót létesítettek saját könyvtárral, ami a könyvek számát és jellegét tekintve semmivel sem volt értékesebb a szakszervezeti könyvtárnál. Előnyben részesítették a tetszetős külsejű könyveket, de a világirodalom (nem is beszélve az elméleti művekről) csak egy-két kötettel szerepelt. A különállás sajátos megnyilvánulása volt az 1911-ben létesített tisztviselői és művezetői nyugdíjintézet. A cég a 18-A5 év közötti, legalább két éve véglegesített alkalmazottakat belépésre kötelezte. (1911-ben ez mindössze 80 főt érintett.) A tagok törzsfizetésüknek (a teljes fizetés 75%-a) 5%-át fizették be a nyugdíjalapba, valamint fizetésemelés esetén egy éven keresztül az emelés 50%-át. A cég hasonló arányban támogatta a nyugdíjintézetet. Nyugdíjra csak az tarthatott igényt, aki a cégnél töltött tízéves szolgálatot követően munkaképtelenné vált, vagy önhibáján kívül elbocsátották. (Üzemi baleset esetében eltekintettek a tízéves szolgálati viszonytól.) Ötvennyolc éves kor felett, 30 évi szolgálat után nem kellett külön igazolni a munkaképtelenséget. Mindezek teljesítése esetén az intézet 10 évi munkaviszony után nyugdíjként folyósította a törzsfizetés 40%-át, minden további szolgálati év újabb 2%-ot jelentett, a végösszeg azonban nem haladta meg a törzsfizetés 80%-át. Az özvegyi nyugdíj a rendes nyugdíj felét tette ki, minimálisan évi 400 koronát, a hátra maradt gyermekek 20 éves korukig nevelési járulékban részesülhettek. A nyugdíjjogosultság feltételei mai szemmel igen szigorúak voltak, s láthatóan a tisztviselők és művezetők helyhez kötését szolgálták (ha például 10 évi tagságot megelőzően a munkaviszony az alkalmazott önkéntes távozása miatt szűnt meg, még a korábban befizetett összeg megtérítésére sem tarthatott igényt). Az adott viszonyok között azonban - figyelembe véve a cég hozzájárulását - jelentős szociális juttatásnak számított.
