Varga László: A csepeli csoda. Weiss Manfréd és vállalata a Monarchiában - Várostörténeti Tanulmányok 15. (Budapest, 2016)
IV. A csepeli gyár - 8. A csepeli nagyüzemi munkásság kialakulása
IV. A csepeli gyár 261 20. táblázat Tisztviselők és művezetők megoszlása iskolai végzettség szerint a világháború előtt (%) vezető tisztviselők kiemelt tisztviselők beosztott tisztviselők tisztviselőnő művezető egyetem, főiskola 56,3 17,4érettségi + szakvégzettség 12,5 43,5 29,2érettégi 12,5 4,4 8,3 5,9gimnázium 5-8 o. + szakvégzettség2,1gimnázium 5-8 o. szakvégzettség nélkül 4 polgári + szakvégzettség — 21,7 31,2 47,2 4 polgári13,0 20,8 29,3 18,3 ipariskola, vagy megkezdett polgári, vagy 6 elemi + szakvégzettség — — 4,2 17,6 42,3 legfeljebb elemi36,6 ismeretlen 18,74,22,8 összesen 100,0 100,0 10,00 100,0 100,0 Forrás: CSM Munkásiroda Születési helyüket tekintve a tisztviselők lényegesen különböztek a munkásoktól, a tisztviselők egyes rétegei között azonban már alig volt különbség (eltekintve a tisztviselőnőktől, akiknek több mint a fele budapesti születésű volt). A vezető tisztviselők (igazgatók, főmérnökök, üzemvezetők stb.) közel fele a Felvidéken, negyede külföldön s mintegy ötödé Budapesten született. A kiemelt tisztviselők (irodavezetők, osztályvezetők stb.) ötödé született Budapesten, negyede a Felvidéken, másik ötödé a Dunántúlon és csak nyolcada külföldön. A beosztott tisztviselők közel harmada származott Budapestről, majd ötödé pedig külföldről. A többiek (Erdélyt leszámítva) szinte az ország valamennyi vidékéről. (21. táblázat) Mindez azt jelenti, hogy a fővárostól távolabb eső helységekből származóknak a képzettebb és így szellemi munka végzésére alkalmas rétege volt a legmozgékonyabb. Intragenerációs mobilitás szinte alig létezett, az előrejutást — különösen a fiatalabb nemzedékeknél - eleve meghatározta a képzettség, még akkor is, ha a képzettségi szint tekintetében a tisztviselők egyes rétegei között elég nagy volt az átfedés. A végzettséget
