Varga László: A csepeli csoda. Weiss Manfréd és vállalata a Monarchiában - Várostörténeti Tanulmányok 15. (Budapest, 2016)
IV. A csepeli gyár - 8. A csepeli nagyüzemi munkásság kialakulása
IV. A csepeli gyár 259 Eleinte kocsmákban rendezték az előadásokat, majd miután a helyi szakszervezeti csoport a központi szövetség támogatásával felépítette a Munkásotthont, ott kaptak színpadot. A vigalmi bizottság tánciskolát, amatőr színielőadásokat, valamint kabaré- és dalárdaesteket szervezett. Ezeknek a rendezvényeknek a bevétele biztosította a Munkásotthon fenntartásához szükséges anyagi eszközöket. A bemutatott darabok sem művészileg, sem politikailag nem voltak jelentősek. A helyi könyvtár kölcsönző könyvtárat is fenntartott, a tagdíjakból befolyt összeg egy részét a könyvállomány bővítésére fordították. A néhány száz kötetes könyvtárban a marxista alapirodalom (Marx, Engels, Lassalle, Kautsky, Kunfi) mellett megtalálhatók voltak a polgári radikálisok (Jászi, Szende) és Kropotkin könyvei, valamint szép- irodalmi müvek. (Verne, Jókai, Zola, Georges Ohnet,127 Mikszáth, Tolsztoj, Csizmadia Sándor,128 Herczeg, Bródy, Gorkij stb.) A több évszázados társadalmi keretek felbomlásának hatására a dualizmus korának társadalma a korábbival, vagy akár a két világháború közöttivel összehasonlítva sokkal nyitottabbá vált, tömeges mobilitást tett lehetővé. A társadalom egyik legzártabb rétege a szakmunkásság volt. Amíg az agrárproletariátus viszonylag széles körei válhattak ipari munkássá, a segédmunkások, beleértve a nőket is, gépmunkásokká, addig egyfelől a szakmunka elsődlegesen öröklődött, és a hagyományos ipari rétegből rek- rutálódott, másfelől pedig alig nyílt lehetőség a további felemelkedésre. Az egyetlen utat a termelést közvetlenül irányító művezetői tevékenység jelentette, amely túl azon, hogy eleve szűk réteg volt, komoly identitási válsággal járt együtt. Magyarországon ez a felemelkedő réteg jelentette a „munkásarisztokráciát”, túlnyomó többsége a gyári hierarchiában már nem tartozott hivatalosan a munkások közé, hatalma a termelésben - éppen a beosztott munkások felett - korlátlan volt. Nemcsak a vidéki munkások kedveskedtek a művezetőnek baromfival, tojással stb. állás reményében, hanem gyakran, különösen felszabadulásuk után, még a szakmunkások is erre kényszerültek. A művezetőkkel kapcsolatban ki kell emelni, hogy ők jelentették az osztályharcban a fő ütközési felületet. A munkások ösztönös indulata elsődlegesen mindig a hajcsár ellen irányult. Öntudatos, szervezett munkás számára tehát a felemelkedésnek ez a lehetősége eleve magában hordozta az említett identitási válságot. A másik oldalon - a művezetőknél - rögtön megjelent ennek kompenzálása, sőt túlkompenzálása, az új identitás keresése. Nem véletlen és egyáltalán nem meglepő, hogy a Művezetők Lapja sokkal határozottabban lépett fel a munkásság követelései ellen, és jóval kevésbé volt kritikus a tőkésekkel szemben, mint a GYOSZ bármelyik kiadványa. A munkások saj127 Georges Ohnet korának egyik legolvasottabb francia regényírója, legismertebb műve talán A vasgyáros volt, amely magyarul 1891-ben a Singer és Wolfner kiadásában jelent meg. 128 Csizmadia Sándor a szociáldemokrata földmunkásmozgalom egyik megszervezője, majd a Népszava munkatársa és a földmunkások lapjának, a Világszabadságnak szerkesztője lett. A szocialista irodalom egyik első képviselője. A Károlyi-kormányban földművelésügyi államtitkár, a Tanácsköztársaság idején földmívelésügyi népbiztos volt, de szembekerült a proletárdiktatúra vezetőivel, és leváltották.
