Varga László: A csepeli csoda. Weiss Manfréd és vállalata a Monarchiában - Várostörténeti Tanulmányok 15. (Budapest, 2016)
IV. A csepeli gyár - 8. A csepeli nagyüzemi munkásság kialakulása
IV. A csepeli gyár 257 Szövetségével kollektív szerződést kötött, amely kiterjedt az összes szakmára és munkásra.123 A kollektív szerződést a korabeli munkássajtó joggal érezhette jelentős vívmánynak, bár néhány kérdésben korlátozta a munkások korábbi - de hivatalosan a gyárvezetőség részéről el nem ismert - hatáskörét. így pontosan szabályozta a munkásfelvételek és elbocsátások rendjét. A gyár kötelezettséget vállalt, hogy csak szervezett szakmunkást vesz fel a gyárba, és a többi munkásnál is a lehetőségeknek megfelelően élni fog a szakszervezeti munkaközvetítéssel. Elbocsátásoknál ugyanakkor a szervezettség sem pro, sem kontra nem lehet szempont. A gyár vezetését a kollektív szerződés megkötésénél az inspirálta, hogy a továbbiakban esetleg sztrájk és „amerikázás” ne akadályozza a folyamatos termelést. A szerződés ennek megfelelően ki is mondta - általános politikai sztrájktól eltekintve - a sztrájktilalmat. Ennek fejében a szerződés pontosan rögzítette a minimális béreket, a kötelező béremeléseket, az akkordbéreket, a munkaidőt, a túlórában és a munkaszüneti napokon végzett munkák díjazását. Ugyanakkor a gyár vezetése elismerte a szakszervezeti jogokat és a már említett munkaközvetítést. A vitás kérdések rendezésére létrehozták a munkásválasztmányt, amelybe a gyár összes osztálya két-két rendes tagot és ugyanannyi póttagot jelölt. Ezek közül választott a gyár vezetése osztályonként egy- egy rendes és póttagot. A kollektív szerződés - annak ellenére, hogy erősen korlátozta az osztályharc konkrét formáit - komoly előrelépést jelentett egyrészt a munkásság szociális helyzetének és biztonságának javításában, másrészt a szakszervezeti keretek elismertetésében és továbbfejlesztésében.124 A kollektív szerződés a munkaidőt is szabályozta. A törvényes munkaidő - az 1884. évi 17. törvénycikk alapján - nem kezdődhetett reggel 5 óra előtt és nem tarthatott este 9 óránál tovább, délelőtt és délután egy-egy félórás, délben pedig egy órás szünetet kellett tartani. Ez a kora kapitalista szabályozás - amelynél a gyakorlat már valamivel kedvezőbb volt a törvény meghozatalakor, majd fokozatosan javult figyelembe véve az 1891-ig engedélyezett vasárnapi munkát, azt jelentette, hogy a munkások, munka- vállalók - hasonlóan a mezőgazdaságban megszokotthoz - életét a munka, illetve a legalapvetőbb szükségletek kielégítése töltötte ki. Ennek megfelelő volt természetesen a munka intenzitása is. A magánszféra létrejöttét nem pusztán a hosszú munkaidő, hanem annak osztottsága is lehetetlenné tette. A munkaidő csökkentése mellett tehát az osztatlan munkaidő is korszerűnek számított. Ez az úgynevezett angol munkaidő nevének megfelelően elő123 A Magyarországi Vas- és Fémmunkások 1929. 55. p; Vas- és Fémmunkások Lapja, 1913. 8, 12, 32; ÖStA KA Zst KM MLAMS 1914 4G 169, 94, 332. 124 1913 februárjában született egy megállapodás a gyárigazgatóság és a Vas- és Fémmunkások Központi Szövetsége között, ami elvben szintén tiltotta a sztrájkot. A kollektív szerződés ellenére már 1914 elején hatnapos sztrájk zajlott 2800 munkás részvételével, amelynek révén sikerült újabb béremelést kiharcolni. A magyar kir. iparfelügyelők 1917. 29. p.
