Varga László: A csepeli csoda. Weiss Manfréd és vállalata a Monarchiában - Várostörténeti Tanulmányok 15. (Budapest, 2016)
IV. A csepeli gyár - 6. Weiss Manfréd balkáni érdekei
224 IV. A csepeli gyár honvédelmi miniszter betelj esztette a katonai létszámemelési javaslatot. Az ellenzék, kihasználva az alkalmat, nemzeti követelések teljesítésétől tette függővé szavazatait. Ilyen volt a magyar kiképzési és szolgálati nyelv, a tisztek magyar nyelvtudása, a magyar alkotmányra teendő eskü, valamint a magyar katonai iskolák felállítása. A vita vég nélküli obstrukcióba torkollott, ami végül Széli bukásához vezetett.72 Az új miniszterelnöknek, Khuen-Héderváry Károlynak már-már sikerült a Fe- jérváry-féle javaslat visszavonásának ígéretével megosztania az ellenzéket, amikor egy vesztegetési botrány révén kompromittálódott, és kénytelen volt lemondani. A kormányválság ezzel végképp súlyossá vált, a közvélemény Wekerlét követelte, Ferenc József azonban Lukács Lászlót kérte fel kormányalakításra, de ő a megbízatást visszautasította. Az uralkodó a nyár végén több ízben utazott Budapestre a válság megoldása céljából, tárgyalásait csak olyan rendkívül fontos események miatt szakította félbe, mint amilyen VII. Edvárd bécsi látogatása volt szeptember elején, vagy a galíciai hadgyakorlat a hónap közepén. A király végül az erő pozíciójából zárta le a kérdést. Szeptember 17-én a Chlopyban tartott hadgyakorlatok alkalmával kiadott hadparancsában visszautasította a magyar követeléseket, és síkra szállt a Monarchia haderejének egysége mellett. Az ezt követő felháborodást már a kormánypárt legnagyobb egyéniségének, a novemberben miniszterelnökké kinevezett Tisza Istvánnak kellett letörnie. A Balkánon a török birodalom európai maradványainak szétesése, önálló államokká szerveződése a vége felé közeledett. A balkáni helyzet alakulása három hatalmat érintett közelebbről: a török mellett az oroszt és az osztrák-magyart. A Monarchia hagyományos külpolitikája arra törekedett, hogy semmiképpen se alakulhasson ki orosz befolyás alatt álló, egységes szláv állam ezen a területen. Az orosz külpolitika pedig a Monarchia balkáni térnyerését kívánta korlátozni. Miután a 19. század végén Anglia egyre inkább közömbössé vált az oszmán birodalom sorsát illetően, Franciaország pedig határozottan közeledett Oroszországhoz, a Monarchia számára lehetetlenné vált az oroszellenes balkáni expanzió. A közös külügyminiszter, Agenor Gotuchowski az adott körülmények között a status quo fenntartását tűzte ki célul, amit megkönnyített az oroszok közeledése is. II. Miklós 1896-os bécsi látogatása után egy évvel Ferenc József és Goluchowski Pétervárott szerződést kötött a cárral, amely kölcsönösen kizárta a két nagyhatalom balkáni hódítását. Bár Bulgária közeledése Oroszországhoz és Szerbia távolodása a Monarchiától erősítette a cári birodalom befolyását, a Monarchia külpolitikai vezetése kitartott a pétervári megegyezés mellett. A magyar uralkodó körök és a parlamenti ellenzék külpolitikai törekvései nem fogalmazódtak meg ilyen tisztán. A hagyományos 72 Lásd bővebben Hanák 1975c.
