Varga László: A csepeli csoda. Weiss Manfréd és vállalata a Monarchiában - Várostörténeti Tanulmányok 15. (Budapest, 2016)
IV. A csepeli gyár - 5. Járműgyártás - A termékszerkezet bővítése
218 IV. A csepeli gyár illető cikk azonnali gyártására, megkockáztatván azt, hogy ha a tervet elejtik, befektetései veszendőbe fognak menni”.64 Pontosabban fogalmazva, Weiss Manfréd a gyárban folytatott kísérletekkel és új befektetésekkel sok esetben szinte kikényszerítette a közös hadi igazgatástól a további megrendeléseket. Az alapanyaggyártás mellett a járműgyártásban fejeződött ki a leghatározottabban Weiss Manfréd válságstratégiája. Egyrészt valóban olyan termékeket sikerült a gyárban megtervezni és gyártani, amelyek már-már elébe mentek a közös hadi igazgatás elképzeléseinek, másrészt ez együtt járt a termékstruktúra kiszélesítésével. Az a felismerés szolgált kiindulási alapul, hogy válságos időszakban annál kedvezőbbek az értékesítési lehetőségek, minél szélesebb a termékkínálat (sok, de kis széria).65 A századfordulón egyre inkább kibontakozó recesszió ellensúlyozására a hagyományos termelés a fémfeldolgozással és a tüzérségi lövedékgyártással egészült ki. Ezekhez járult a tábori sütőkemence. 1901 -re sikerült azt a típust létrehozni, amelyet később egységesen bevezettek a közös hadseregben. Weiss Manfréd 1902 végén kapta az első jelentősebb rendelést a 4. hadtesttől 545 darabra, közel 2 millió korona értékben. A szerződés értelmében Weiss Manfréd havonta 50 sütőkemencét szállított. A napi 1200 kg kenyeret sütő kemence gyártásához felépítették a sütőkemence osztályt, a fa részeket pedig az asztalosmühely készítette. Az első 175 darab 1903. március végére készült el. A sütőkemence gyártásban szerzett tapasztalatokat felhasználva kísérleteztek tábori mozgókonyha gyártásával is. 1904 végére sikerült kialakítani azt a típust, amely a korábbiaknál egyszerűbb, könnyebb volt, mégis hatékonyabb tüzelést biztosított.66 Weiss Manfréd tehát ezekben az években megszilárdította helyét a Monarchia hadiiparában, és további külföldi megrendelések megszerzésére törekedett. A gyalogsági lőszer mellett a tábori sütőkemence is egyre keresettebb cikk lett az európai piacon. 1906 végén az olasz kormány három darabot rendelt kipróbálásra. Weiss a nagy üzlet reményében 1907 elején személyesen ment Rómába a Hadügyminisztérium ajánlólevelével. Ez az utazás teljes sikerrel zárult, és Weiss Manfréd olyan megrendeléssel térhetett vissza, amelyhez hasonlóval a monarchiában senki sem dicsekedhetett. Az olasz kormány ugyanis a hadsereg teljes sütőkemence szükségletét Csepeltől rendelte meg. 1908 októberében a szófiai katonai attasé értesítette a Hadügyminisztériumot, hogy a bolgár kormány puskát, gyalogsági lőszert és tábori sütőkemencét szándékozik rendelni Ausztria-Magyarországon. A Hadügyminisztérium a sütőkemencékkel kapcsolatban felhívta a figyelmet Weiss Manfrédra, akit egyben értesített a bolgár kormány 64 Gratz 1934. 233. p. 65 Ez a válságstratégia egészen 1945^16-ig jellemezte a WM-gyárat. Mindkét világháborút követően, valamint a nagy gazdasági világválság éveiben a termékstruktúra szélesítése már-már olyan méreteket öltött, hogy alaposan felforgatta az egyébként rendkívül jól szervezett nagyüzemet. 66 MNLOLZ402 1201; MNL OL Z 405 29, 30, 31; ÖStA KA Zst KM MLA 1902 12A 9-5/4, 1903 12A 9-5/3, 1904 12A 9-5/11.
