Varga László: A csepeli csoda. Weiss Manfréd és vállalata a Monarchiában - Várostörténeti Tanulmányok 15. (Budapest, 2016)
IV. A csepeli gyár - 4. A tüzérségi lőszergyártás. Harc a megrendelésekért
IV. A csepeli gyár 215 utasító állásfoglalásával megakadályozhatja a csepeli acélmű felállítását. A Hadügyminisztérium azonban, mint láttuk, nem volt hajlandó figyelembe venni ezeket az alig kimondott törekvéseket, bizonyos többletmegrendeléseknél egyre inkább Csepelt részesítette előnyben Diósgyőr rovására. Ugyanakkor 1912 májusában Csepelen üzembe helyezték az acélművet. A merev ellenállás tehát nemcsak eredménytelen maradt, hanem egyre inkább ártott a diósgyőri érdekekftek. A Kereskedelmi Minisztérium 1912 novemberében értesítette a hadi igazgatást az új megállapodás megszületéséről, amely változatlanul hagyta a kis kaliberű lövedékek felosztását, a nagy kaliberüeknél azonban 20%-ot biztosított Weiss Manfrédnak (15%-ot Diósgyőr és 5%-ot Resica rovására). Weiss írásban kijelentette ugyan, hogy ezt az adott felosztást véglegesnek tekinti, a pénzügyminiszter ennek fejében utólagosan hozzájárult az említett 1911 -es megrendelés felosztásához,59 a megegyezés azonban jelképes volt, mivel a rendkívüli megrendeléseket követően egyik gyár sem számíthatott hasonlóra, Weiss Manfréd azonban nem tekintette véglegesnek az új felosztási kulcsot. Alexander von Krobatin hadügyminiszter már 1913 márciusában javasolta, hogy emeljék fel Weiss Manfréd és Resica részesedését. 1913 végén végül Weiss Manfréd és Veith Béla,60 az Osztrák-Magyar Államvasut-Társaság magyar bányáinak és uradalmainak vezérigazgatója felkereste Teleszky János61 pénzügyminisztert, és előadta, hogy kevesli az 1912-es kulcs alapján történő megrendeléseket, miután kizárólag a kormánykörök unszolására rendezték be gyáraikat nagyobb mennyiségű lövedék előállítására. Annak ellenére, hogy a három magyar gyár kapja az összes megrendelés 50%- át, kapacitásukat nem tudják kihasználni. A tervezett ágyúgyár üzembe helyezése után viszont már csak a kvóta arányának megfelelő részre számíthatnak. Mindezek alapján kérték részesedésük felemelését. Végül hosszabb eszmecsere után elfogadták Teleszky javaslatát, aki ugyan nem értett egyet érvelésükkel, de hogy a „nyugtalanságnak a jövőre egyszer mindenkorra eleje vétessék”, további 5%-ot ajánlott fel Weiss Manfrédnak Diósgyőr rovására. (13. táblázat) Teleszky nem tulajdonított nagyobb jelentőséget engedményének, azonban aligha véletlen, hogy néhány nappal később a Hadügyminisztérium az 1911-es rendeléshez hasonló nagyságú megbízást adott a tüzérségi lövedékgyártó vállalatoknak, amelynél természetesen már az új felosztási kulcsot vette alapul. 59 ÖStA KA Zst KM MLAMS 1913 4G 1/19. 60 A román királyi család pénzügyi tanácsadója volt, 1917-ben megvásárolta Ausztriában a mönchsteini kastélyt, amelyet igazi látványossággá alakított. Salzburg és környéke egyik legfontosabb gazdasági szakértőjének számított. 61 Már eredetileg jogász apja, Teleszky István is pénzügyminiszteri államtitkár volt. Maga is jogi tanulmányokat folytatott, majd 1889-ben lépett a Pénzügyminisztérium szolgálatába, 1911-ben államtitkárrá, 1912. április 22-én pénzügyminiszterré nevezték ki. Miniszteri tisztségét 1917. január 15-éig töltötte be.
