Varga László: A csepeli csoda. Weiss Manfréd és vállalata a Monarchiában - Várostörténeti Tanulmányok 15. (Budapest, 2016)
III. A csepeli gyáralapítás előzményei - 2. A konzervgyár
III. A csepeli gyáralapítás előzményei 165 A Weiss fivérek önálló vállalkozásaiban mindvégig meghatározó szerepe volt a közös hadigazdaságnak. 1884-ben ajánlatot tettek 8000-8000 mázsa zab elhelyezésére szolgáló raktár építésére Budapesten és Kassán, azzal a feltétellel, hogy ennek fejében a hadsereg hét éven keresztül Magyarországon kizárólag tőlük rendel szénát és szalmát. 1886 augusztusában gőzmalom létesítését javasolták a budapesti hadtestparancsnokságnak (4. hadtest) a katonai élelmezési hivatal szénaraktárának helyén. Az elképzelések szerint a gőzmalom napi kapacitása 150 mázsa lett volna. Végül a tervezett malomépítésre mégsem került sor. Az 1887-1888-as balkáni háborús feszültség idején a Monarchia katonai vezetése előkészületeket tett az Oroszország elleni mozgósításra. Ez újabb lehetőséget jelentett a fivéreknek, hogy tanújelét adják rendkívüli képességeiknek: a lehető legrövidebb időn belül, a váratlanul megnövekvő igényeket teljes mértékben kielégítve és megfelelő minőségben szállították a szükséges terményeket.45 A hadügyminisztérium nagyarányú megrendelései következtében, helyhiány miatt, átmenetileg szükségessé vált a konzervgyári termelés egy részének kitelepítése. A Weiss testvérek 1888. március közepén lovag Posner Alfréddal „pléhszegélyű kartongyárat” (tölténydoboz) létesítettek. A cég a Lipót körút 8. számú épület földszintjén bérelt 200 m2-es helyiséget a ház tulajdonosaitól, Weiss Bertholdtól és Manfrédtól. A gyár mintegy 40 ezer forintos befektetéssel (forgótőkével együtt), egy műszaki felügyelővel, egy kereskedelmi felügyelővel, két munkással és 50-60 munkásnővel dolgozott. Berendezését mintegy 25 gép alkotta, köztük egy 162 lóerős gőzgép.46 A Weiss Manfréd-féle beruházási és fejlesztési stratégia viszonylag pontosan nyomon követhető. Magától értetődően új beruházásokra leginkább azokon a területeken került sor, ahol a meglévő kapacitás a többi egységhez képest szűknek bizonyult A gyakorlatban azonban ezek a fejlesztések azt eredményezték, hogy a korábban visszahúzónak számító részlegek a beruházások következtében már nemcsak ki tudták elégíteni a többi részleg igényét, hanem túlfejlesztésük következtében húzóerővé váltak, és szinte kényszerítették a tulajdonosokat a továbbfejlesztésre. A fémfeldolgozás, vagyis a bádogos műhely azonban kivételnek számított, hiszen a konzervdobozigény még a nagyarányú fejlesztések ellenére sem haladta meg a műhely kapacitását. Weiss Manfréd tehát szinte mesterségesen teremtett kapacitási nehézségeket, amikor 1887 nyarán tölténytárak szállítását vállalta a közös hadügyminisztérium számára. Ez egyben a jelentős fémipari tevékenység megkezdését is jelentette, ami újabb 150 000 forintos beruházással járt. A termékszerkezet bővítése ugyan átmenetileg komoly veszteséget okozott, de Weiss Manfréd ekkor már elég tapasztalattal rendelkezett 45 Weiss Berthold terménykereskedő cégét csak 1892 januárjában szüntette meg. ÖStA KA ZSt KM MLA 1884. 12A 12-1/1-3, 1886. 12A 22-1/1-6, 1909 Präs 5-48/20; BFL VII.2.e Egyéni cégek jegyzéke 1. kt. 89. 46 MNLOLK 184 VI. 1891-243093/64161.
