Varga László: A csepeli csoda. Weiss Manfréd és vállalata a Monarchiában - Várostörténeti Tanulmányok 15. (Budapest, 2016)
III. A csepeli gyáralapítás előzményei - 1. A Weiss család és Weiss Manfréd felemelkedése
III. A csepeli gyáralapítás előzményei 149 utcai házba (a későbbi Lipótvárosi Kaszinó épületébe) helyezték át, amelyben az apa lakott.2 Ez a társas cég mindössze másfél hétig állt fenn, s a felbomlást követően Weiss Berthold átvette a Thonet-udvari irodát, így apa és fia külön-külön foglalkozott terménykereskedelemmel.3 A Weiss Berthold cég üzleti forgalmáról az 1870-es évek közepétől vannak pontos adataink. Ebben az időben a szükebb család formailag három különálló céget tartott fenn. Weiss В. Adolf Budapesten, Weiss Berthold pedig Bécsben és Budapesten. Ez utóbbi vagyona 1875 elején 147 368,76 forint volt. Az év folyamán Weiss Berthold 28 064,45 forintos nyereséget könyvelt el, a következő évben pedig 2763,99 forintot. A cég pénztári forgalma megközelítette az 1,7 millió forintot. A kukoricától eltekintve az összes termény nyereséget hozott, de Weiss Bertholdnak nem ez volt az egyetlen bevételi forrása. 1875-ben közel 23 000 forintot vett fel jutalékként. Az év elején 14 175 forint értékű részvénnyel rendelkezett, ez az összeg az év közepére újabb 10 ezer forinttal növekedett, miután megvette az Alföld-Fiumei Vasút 75 részvényét. Az év végére részvényeinek értéke 27 800 forint volt, ami 1877 végéig már nem változott jelentősen. Többségét a már említett vasúti részvények mellett a Lujza és a Budapest malom részvényei tették ki. Ezekhez járultak a váltók, kimondottan patinás nevekkel, mint amilyen Trefort Ágoston,4 Tisza Lajos,5 gróf Berthold Arthur,6 a gróf Almásy és Lónyay család több tagja, Pulszky Ferenc.7 Weiss Berthold üzletfelei között számos magyarországi és ausztriai, sőt még zürichi kereskedővel is találkozhatunk. A jelentősebb vevők közé tartozott néhány budapesti nagymalom (Pannónia, Victoria, Concordia), de legnagyobb megrendelője a közös hadsereg volt, amelynek gyakorlatilag összes hadtestéhez eljutottak a cég terményei. Ezeknek a hadseregszállításoknak az értéke 1876-ban megközelítette a 300 ezer, 1877- ben pedig elérte az egymillió forintot. A cég a két másik családi vállalkozással is jelentős, 300 ezer forintos kapcsolatban állt. Ez szinte lehetetlenné tette és teszi a könyvvitel 2 Ma Duna palota. Az 1885-86-os cím- és lakjegyzékben Weiss Berthold terménykereskedő a Mária Valéria u. 4/5, Weiss Manfréd terménykereskedő a Mária Valéria u. 7, Weiss Manfréd gyáros a Nádor u. 32. alatt szerepelt. 3 Balla 1923. 68-72. p; Budapesti Közlöny, 1870. november 16; BFL VII.2.e Egyéni cégek jegyzéke Cg 32438. 4 Trefort Ágoston 1848-ban a földművelés-, ipar-, és kereskedelemügyi minisztérium államtitkára, 1861-ben választották országgyűlési képviselőnek, Eötvös József utódaként 1872-től 1888-ban bekövetkezett haláláig vallás- és közoktatásügyi miniszter volt. 5 Tisza Lajos 1867-től Bihar megyei főispán, 1870-től a Fővárosi Közmunkák Tanácsának első alelnöke, vezetője, 1871-1873 között közlekedési miniszter volt. Az 1879-es szegedi árvíz után királyi biztosként irányította a város újjáépítését. 1892-1994 között a király személye körüli miniszter volt. 6 Másként Artúr, füleki földbirtokos, a felsőház tagja, neves műgyűjtő volt. 7 Pulszky Ferenc 1839-től Sáros vármegye követe az országgyűlésben, 1848-ban államtitkár volt, emigrációba vonult. Az 1861-es választásokon Sáros vármegyében képviselőnek választották, de csak 1866-ban térhetett haza. Támogatta a kiegyezést, országgyűlési képviselőnek választották. 1869-1894 között a Nemzeti Múzeum igazgatója, már 1838-tól az MTA tagja volt.
