Varga László: A csepeli csoda. Weiss Manfréd és vállalata a Monarchiában - Várostörténeti Tanulmányok 15. (Budapest, 2016)
II. A nagy nemzedék, avagy adalékok a hazai nagyburzsoázia megítéléséhez
144 II. A nagy nemzedék, avagy adalékok a hazai nagyburzsoázia megítéléséhez megnyíló gazdasági lehetőségeket kihasználva pontosan ebben az évtizedben indultak, majd történetük - a minimális tapasztalatok megszerzése után - a nyolcvanas évek gründolási lázával folytatódott. A nagy nemzedék tagjai közelednek harmincadik életévükhöz, a legideálisabb korban vannak tehát ahhoz, hogy vállalkozzanak, kockáztassanak, de cselekedeteiket mégis a józan megfontolás határozza meg. Ha jól számítják ki a lépést, akkor már semmi sem állíthatja meg őket a csúcsig. A majdnem szegény vagy legalábbis jelentéktelen terménykereskedő, esetleg szeszgyáros fia így válik a magyar gazdaság mindenható urává. A már gazdagodó polgárfiú így lesz az ország legvagyonosabb nagytőkése. Weiss Manfréd mellett a két Hatvany-Deutsch magasodik ki a társaságból. Útjuk számos hasonlóságot mutat, sőt gyakran - éppen a hetvenes évek második felétől - összefonódott egymással. Ok azok, akik mindvégig megőrizték függetlenségüket, tőkeerejük idővel bármelyik nagybankéval felvehette a versenyt. A két családi cég kimutathatóan Bosznia-Hercegovina okkupációjakor lépett fel közösen, egyrészt másik három hasonló céggel közösen vállalták - amint arról Weissék kapcsán a következő fejezetben is szó lesz - több kórházi barakk gyors felépítését a megszállt területen, másrészt — és ebben rajtuk kívül csak egy harmadik cég vett részt — szerződésileg monopolizálták a megszálló hadsereg teljes ellátását. Amíg azonban ez a Weiss családban szinte teljesen új üzletpolitikát követelt meg, addig a Deutschoknál csupán a korábbi tevékenység kiszélesítését jelentette. Weisséknél az okkupáció a meredek ívű felemelkedés kezdete, a Deutschoknál azonban mindössze egy - bár nagyon fontos — állomás. Az érdemek közösek ugyan, de mégsem véletlen tehát, hogy a két család közül ekkor csak a Deutschok kaptak nemességet. A funkcióváltást mind a Weiss, mind a Hatvany-Deutsch családnál a tényleges ipari befektetések eredményezték. Miközben Weiss Manfréd konzervgyárat alapított, a Hatvany-Deutsch unokatestvérek - József és Sándor - egyelőre a Brüll Henrik és Fiai, illetve a Kohner Henrik és Fiai cégekkel közösen átvették a csődbe ment nagysurányi cukorgyárat, valamint megalakították a szegedi és a temesvári szeszgyárat. Később a két fenti céget gyakorlatilag beolvasztották saját cégükbe. Amikor Weiss Manfréd előbb a konzervgyár területén, majd Csepelen megkezdte a fémfeldolgozást, a Hatva- ny-Deutschok megalakították a hatvani, a garamvölgyi és a sárvári cukorgyárat. Az 1890-es években már 27%-kal részesedtek a hazai cukortermelésből. Kiterjesztették érdekeltségüket a vidéki gőzmalmokra, a család budapesti malomérdekeltsége pedig elérte a 4 millió koronát (= 2 millió korabeli forint). Hatvany-Deutsch Sándor összesen hat nagy gőzmalom főrészvényese volt, de komoly érdekeltséggel bírt a fa- és papíriparban is. Kapcsolatban álltak többek között a Magyar Ipar- és Kereskedelmi Bankkal, a Hazai Bankkal és a Pesti Magyar Kereskedelmi Bankkal. A család 1910-ben kapott báróságot. A nagy vállalkozók köre eleve szűk volt, s ezt a jellegzetes felemelkedés vizsgálata tovább szűkítette. Eddig csak érintőlegesen volt például szó a Chorinokról, de a Chorin
