Varga László: A csepeli csoda. Weiss Manfréd és vállalata a Monarchiában - Várostörténeti Tanulmányok 15. (Budapest, 2016)
II. A nagy nemzedék, avagy adalékok a hazai nagyburzsoázia megítéléséhez
134 II. A nagy nemzedék, avagy adalékok a hazai nagyburzsoázia megítéléséhez Egyes esetekben, így a Hatvany-Deutschoknál vagy az említett Schossberger Zsig- mondnál18 kimondott vesztegetési hírek is elterjedtek. („Később még százezer forint indult el valami titokzatos útra” - folytatja Krausz imént idézett visszaemlékezését.) Ezt persze sohasem sikerült bizonyítani. Holott éppen Schossberger kapcsán még parlamenti interpellációra is sor került. Meszlény Lajos,19 vagy népszerűbben Lulu, 1890. április 16-án intézett interpellációt a király körüli miniszterhez, aki a nemesítési ügyek illetékese volt: „Tekintettel ama kitüntetésre, amely Schossberger Zsigmond urat bárói méltóságra emelte s mely az Őfelsége körüli miniszter úr által ellenjegyeztetett: kérdem az igen t. ellenjegyző miniszter urat: Melyek azon nagy érdemek, melyek arra indították, hogy ily elsőrangú kitüntetést hozzon a trón előtt javaslatba?”20 Miután a felszólított miniszter, Orczy Béla21 öt nappal későbbi válasza szinte még a formális követelményeknek sem felelt meg, annyira semmitmondó volt, Meszlény a választ elutasítva már egyenesen kijelentette: „Kell tehát lenni egy más érdemnek és van is egy nagy érdem. Tudom, hogy azt az érdemet bizonyítani vajmi bajos, mint igen sokat, de hogy az megvan, legalább részemről teljes meggyőződéssel gondolom. Ez a nagy érdem az, amiről a szentírás oly szépen emlékezik meg, hogy amit ad vagy kap a jobb kéz, arról ne tudjon semmit se a bal kéz...”22 Persze itt is, mint sok más esetben, nem a pénz volt a lényeg; az akár megalapozott, akár megalapozatlan pletykának, s a nyomában keletkező interpellációnak sokkal határozottabb céljai voltak. A képviselőházi napló nem rögzítette, nem is rögzíthette az interpelláció körülményeit, de a szemtanú Krausz erről is beszámolt: „Meszlény előadási módja úri, választékos és fölötte derűs volt. Néhányan zenekari kísérettel támogatták a szónokot, énekelték az Erger-Berger-Sclmssberger dalt (amelynek eredete - kevesen tudják - a Bach-korszakba nyúlik, amikor a »Bezirkereket« és a »Beamtereket« gúnyolták vele, most csak a »Schossberger« jött hozzá) asztalfedéllel csapkodták a padokat. A kórusból kisivított Károlyi Gábor23 jellegzetes kappanhangja és a baloldal gúnyos kacagása.”24 A kitérés és a nemesség vásárlása mellett az összeházasodás vádja tette teljessé a kialakuló burzsoáziáról vázolt előítéletes képet. Az összeházasodás mítosza leginkább a szépirodalomból származik. Miután erre vonatkozó statisztikák nem léteznek, bármi18 A család már a kiegyezés előtt, 1863-ban nemességet nyert, 1890-ben pedig bárói címet szerzett. Schossberger Zsigmond nevéhez fűződik a túrái kastély építése, unokája a Nobel-díjas Hevesy György volt. 19 Meszlény Lajos 1882-1898 között függetlenségi képviselő volt. 20 KN 1890. április 16. 21 Orczy Béla 1865-től 1868-ig Deák-párti országgyűlési képviselő, majd a közös külügyminisztérium osztályfőnöke, 1879-1890 között a király személye körüli miniszter volt Tisza Kálmán, majd Szapáry Gyula kormányában. 22 KN 1890. április 21. 23 Károlyi Gábor 1887-től 1895-ben bekövetkezett haláláig függetlenségi országgyűlési képviselő volt. 24 Krausz 1937. 36-37. p.
