Varga László: A csepeli csoda. Weiss Manfréd és vállalata a Monarchiában - Várostörténeti Tanulmányok 15. (Budapest, 2016)
II. A nagy nemzedék, avagy adalékok a hazai nagyburzsoázia megítéléséhez
130 II.A nagy nemzedék, avagy adalékok a hazai nagyburzsoázia megítéléséhez fokozatosan egyre modernebb felvásárló kereskedelemmé, a hagyományos társadalom legszélesebb rétegei változatlanul megvetéssel fogadták működésüket. A nemesség számára eleve nem lehetett vonzó ez az út, a parasztságból is hiányzott a motiváció és mindenekelőtt a szükséges tőke, a hagyományos városi céhpolgárság pedig felismerte a kontárokban rejlő konkurenciát. Miután módszereiket nem övezte semmiféle társadalmi elismerés, presztízs, a céhpolgár addig kivívott pozíciójának védelmében elutasította a felemelkedésnek ezt az akkor még alig látható útját. „A fejlettebb városok kiváltságos polgárságából viszonylag kevesen emelkedtek a vállalkozó nagypolgárság sorába. A hajdani privilegizált kereskedést vagy műhelyt többségük megőrizte, de egyben annak foglyává is vált. Csak néhány kézművesmestemek sikerült közülük gyárrá fejlesztve műhelyét a nagypolgárságba jutnia, zömük ragaszkodva a megszokotthoz, a hagyományosan tisztes megélhetést biztosító keretekhez, a közép- vagy kispolgárság soraiban rekedt.”'5 A céhes polgár tehát, a társadalom nemnemesi rétegei között korábban kivívott, sajátosan különálló pozíciójának megfelelően, tőkéjét változatlanul hagyományos módon fektette be. Ennek a kivívott pozíciónak a megőrzése arra ösztönözte, hogy maga is akadályozza az árutermelés kiterjesztését. Mereven ragaszkodott hagyományos, megszokott tevékenységéhez, attól akarva sem tudott megválni, a feudális társadalom normáinak megfelelően megvetette a házaló jellegű, de valójában új felvásárló kereskedelmet. A polgárosodás egyik fő bázisát jelentő hazai zsidóság tehát a jogi és gazdasági diszkrimináció következtében eleve a társadalom perifériájára szorult, és kiegészülve egyes szintén idegen nemzetiségű kereskedőkkel, szinte monopolizálta a felvásárló kereskedelmet. A 18. században jelentős volt a zsidóság bevándorlása elsősorban a Habsburg birodalom fejlettebb, nyugati területeiről. Ez a kialakuló és rohamosan megerősödő kereskedő polgárság tőkeerejében és mentalitásában egyaránt gyökeresen különbözött a céhpolgárságtól. A hagyományosan feudális keretek között iparral és kereskedelemmel csak kivételes esetekben foglalkozhattak, az elfogadott társadalmi pozíciók elérésére aligha gondolhattak, így e réteg fő mozgatójává a profit vált, és helyzetének bizonytalansága révén állandóan kész volt tevékenységi formáinak megváltoztatására. Ez a flexibilitás a felemelkedés során is döntő tényezőnek bizonyult. A feudális fejlődés, a megkésettség, majd később a gazdasági dualizmus következtében a polgárság számára a felemelkedés előtt megnyíló út - amint a hazai szakirodalom kimutatta — igen szűk volt, és főleg a terménykereskedelemben, majd a malomiparban realizálódhatott. A gyakorlatban ez a felemelkedés nagyon sokszínű volt, a terménykereskedelem helyét betölthette vagy legalábbis kiegészíthette a textilkereskedelem, a telekspekuláció, az építési vállalkozás, a vasúti érdekeltség vagy egyéb hasonló korai tőkés tevékeny- 15 15 Szabad 1976.
