Varga László: A csepeli csoda. Weiss Manfréd és vállalata a Monarchiában - Várostörténeti Tanulmányok 15. (Budapest, 2016)
I. Állami ipartámogatás a dualizmus korában - 5. Az 1907. évi 3. törvénycikk. Más út-kiút?
104 I. Állami ipartámogatás a dualizmus korában és hosszabb távon tarthatatlan, de hajlandó volt „szükséges rosszként” elfogadni, ha a kereskedelmi adminisztráció valóban képes a segélyeket gazdaságossági szempontok alapján, rugalmasan odaítélni. Ugyanakkor Sugár szinte egyedülállóan érezte meg az iparfejlesztés és a közös vámterület dialektikus kölcsönhatását. Felhívta a figyelmet arra, hogy a közös vámterület alapján az iparfejlesztés nem lehet pusztán az önálló vámterület kompenzációja. Javaslata szerint - legalábbis egyes esetekben - nem Magyarország, hanem a közös vámterület behozatali statisztikáját kell alapul venni. „A politikai határokon kívül vannak gazdasági határok is és az állami támogatásnak néha ezekhez is kellene igazodni.” Sugár az 1907. évi 3. törvénycikk elfogadását követően különösen a városok ipar- fejlesztési tevékenységétől várt jelentősebb eredményt. Hat évvel későbbi mérlegében valóra nem váltott határozatokban látta az egyetlen vívmányt ezen a területen. Megoldásként a központi hatalom akaratának érvényesítését javasolta — akár kényszer útján is. Végkövetkeztetéseiben helytelenítette ugyan az iparfejlesztés adott gyakorlatát, jobb híján azonban a korábbi alapelvek fenntartása mellett szállt síkra, s végül csak a szubvenciók esetében javasolt változtatásokat, egyrészt állami részvényjegyzés, másrészt kölcsönök révén. Az ipar továbbfejlesztését az adott körülmények között lehetetlennek tartotta, s ennek alapján a meglévő ipar pozícióinak védelmét követelte. Nem kétséges, hogy ez a meglátás reálisnak bizonyult.286 Az iparfejlesztés tényleges előmozdítója ebben az időszakban a közszállítások kérdésének végleges rendezése lett. Az 1907. évi 3. törvénycikk alapj án 1907 második félévében megjelent a Közszállítási Szabályzat. Az új rendelkezések külföldi fogadtatása nem volt egyértelmű. Miután a századforduló után jelentősen nőtt Magyarország külkereskedelmi forgalma Németországgal, a közszállítások szabályozása ott is az osztrákhoz hasonló ellenállásba ütközött. így a Zentralstelle für Vorbereitung von Handelsverträgen is sérelmezte a külföldi áruk adminisztratív kiszorítását. Elismerte ugyan, hogy a közszállításoknál mindenhol előnyt élvez a hazai ipar, de elfogadhatatlannak minősítette ennek törvényben rögzített előírását. „Az idegen ipar törvény általi kizárása a versenyből érinti a nemzetközi kapcsolatokat, s felmerül annak kérdése, hogy megengedhetők-e ilyen intézkedések.” A német intézmény véleménye szerint ez egyet jelent a kereskedelmi szerződések elvetésével. Egyszerűen behozatali tilalomról van szó, egyelőre nyilván korlátozott mértékben, amely bármikor tetszőlegesen kiszélesíthető. A tilalom elsősorban az osztrák ipar ellen irányult, de érintette a birodalmi német ipart is.287 A szabályozás jelentősége azonban nem a külföldi iparcikkek kiszorítása volt, már csak azért sem, mert ez korábban is megvalósult, hanem sokkal inkább a szállítások kiírása, pályázása és odaítélése körüli eljárás egységesítése, illetve az állami beszerzések arányának növekedése. így a MÁV gépgyárai már 1908-ban 8 millió koronás 286 Sugár 1913. 287 Keller 1906. 50. p.
