Varga László: A csepeli csoda. Weiss Manfréd és vállalata a Monarchiában - Várostörténeti Tanulmányok 15. (Budapest, 2016)
I. Állami ipartámogatás a dualizmus korában - 5. Az 1907. évi 3. törvénycikk. Más út-kiút?
100 I. Állami ipartámogatás a dualizmus korában volt szó. A kilátásba helyezett kedvezményeknél az ingyen telek és az adómentesség dominált, ezekhez járult esetenként az ingyen építési anyag és ingyen épület biztosítása (Breznóbánya), részvényjegyzés a város részéről (Eger, Szeged, Újvidék), olcsó energia, szubvenció (Miskolc, Sopron, Szombathely, Tata, Temesvár), munkásházak (Pozsony).282 A koalíciós kormány hatalomra jutása után az első két évben alig volt vállalat, amely megkapta az állami kedvezményeket, 1906-ban mindössze 19, 1907-ben pedig 16 ipartelep, ez utóbbi évben ugyanakkor feltűnően alacsony a textilipar részaránya (12,4%). Ugyanakkor ugrásszerűen megnőtt az engedélyezett gyáripari segélyek összege, igaz, a ténylegesen kifizetett összegek messze elmaradtak ettől. Csak 1908-ban stabilizálódott a helyzet, a kedvezményezett gyárak száma ettől kezdve a világháború kitöréséig a gazdasági helyzettől függően évi 50 körül mozgott (7. táblázat), a kifizetett szubvenciók összege pedig 3 millióról fokozatosan 5 millió koronára emelkedett. 1914-ben az engedélyezett, de ki nem fizetett állami támogatás összege meghaladta a 27 millió koronát, ez az összes engedélyezések 38,4%-a volt. (8. táblázat) A törvény végrehajtása tehát csupán annyiban különbözött a korábbi időszaktól, hogy a szubvenciók magasabbak voltak, amelynek tényleges gazdasági értéke azonban erősen kétséges. A GYOSZ 1910-ben értékelte az addigi tapasztalatokat, és ez semmivel sem volt pozitívabb, mint a törvény fogadtatása. Az értékelés a meglévő ipar védelme mellett a kivándorlás kérdésének szabályozását és az ipari hitel megfelelő szervezését jelölte meg feladatul.283 Beöthy László284 kereskedelmi miniszter 1912 végén a meglévő ipar védelme kapcsán hasonló álláspontot képviselt, amikor bejelentette, hogy a kormány az eleve biztosított segélyek helyett a részvényjegyzés gondolatával foglalkozik. Ehhez a felismeréshez azonban a miniszter az egyre jobban kibontakozó gazdasági válság hatására jutott csak el.285 Sugár Ottó, aki kezdetben lelkesen üdvözölte az 1907. évi ipartámogatási törvényt, 1913 elején megvonta annak mérlegét. Az állami iparfejlesztést alapjaiban életképesnek, szükségszerűnek ítélte, de egyben rámutatott arra is, hogy az adott gyakorlat nem képes a gazdasági helyzetet befolyásolni. Más szóval az iparfejlesztés konjunkturális időszakában látványos eredményeket szült, a recesszió körülményei között azonban alkalmatlan eszköznek bizonyult. Igaz ugyan, hogy az állam a válság hatásait igyekezett megrendelésekkel csökkenteni, ez azonban következetlenül, gyakran egyes vállalatok sérelmére valósult meg. Sugár felismerte, hogy a segélyezés rendszere nem megfelelő 282 Sugár 1908. 283 GYOSZ Közlemények, 1910. 52. 60-61. p. 284 Beöthy László fiatal jogászként Bihar vármegye aljegyzője, később főispánja volt. 1890-től szabadelvű, 1910-től pedig a Nemzeti Munkapárt országgyűlési képviselője. 285 KN 1912. december 5.
