Bácskai Vera - Gyáni Gábor - Kubinyi András: Budapest története a kezdetektől 1945-ig - Várostörténeti tanulmányok 6. (Budapest, 2000)

Bácskai Vera: Budapest története 1686-1873 - A „névleges" főváros a XVIII. században - Népességnövekedés, demográfiai jellegzetességek, a bevándorlók beilleszkedési lehetőségei

zatlanná vált, hiányzott a fővárosnál ugyan kisebb, de népességszámukat tekintve nagyvárosnak tekinthető városok csoportja. Tehát a tőkés viszonyok kibontakozásának már kezdeti stádiumában megfigyelhető a főváros kiemelkedő szerepe az urbanizációs folyamatban. A lélekösszeírások megközelítő pontosságú adatai alapján megállapítható, hogy a rohamos növekedés a XIX. század első felében indult meg. Az 1787 és 1804 közötti 17%-os szaporulat még nem volt kiugró értékű; csak két százalékkal haladta meg Szeged lakosságának gyarapodását ugyanebben az időszakban. 1804 és 1817 között a lakosság száma több mint kétszeresére nőtt, míg a többi város közül, amelyek a század elején Pesthez hasonlóan húszezernél népesebbek voltak, Debrecen és Pozsony népessége csak 62-69%-kal, a többieké pedig ennél kisebb mértékben gyarapodott. Az 1830-40-es években Pest népessége 76%-kal nőtt, míg a következő legmagasabb érték, Buda népességnövekedése csak 35% volt; a többieké 3 és 21 százalék között mozgott. A növekedés fő forrása természetesen, mint minden korabeli nagyvárosban, a bevándorlás volt, pontosabban a növekedés a be- és elvándorlás mérlegétől függött. Az elvándorlás, vagy az ideiglenes megtelepedés pedig igen nagy méreteket öltött. 1823-ban összeírták a Pesten tartózkodó külföldi bevándoroltakat. A 990 összeírt közül 609 egy éve, 158 két, 63 pedig három éve tartózkodott a városban, azaz 87 százalékuk friss bevándorló volt. A hosszabb ideje itt élők csekély száma nem azt jelzi, hogy a korábbi években ennyivel kevesebben költöztek be, hanem csupán azt bizonyítja, hogy ezek jelentős része rövid idő elteltével tovább vándorolt. Feltehető, hogy a fluktuáció a honi, a környező falvakból érkező szakképzetlen bevándorlók között még nagyobb lehetett. Az elvándorlás még a módos polgári réteg, a belvárosi háztulajdonosok körében is igen jelentős volt: egy generáció alatt csaknem kétharmaduk tűnt el az összeírásokból. Mindez csak azt bizonyítja, hogy a bevándorlás még sokkal nagyobb méretű volt a népességnövekedés puszta számadataiból következtethetőnél. A természetes szaporulatról csak szórványos, kevéssé megbízható adatok maradtak fenn, azok is csak Pestről. Ezek fényében megállapítható, hogy az ezer főre jutó születések száma a század elején emelkedő tendenciát mutat, és az 1820-as évek 64-es létszámával érte el csúcspontját, majd ingadozások után 1847/48-ra 43-ra csökkent. 1822 és 1828 között a születések száma meghaladta az elhalálozottakét, ettől kezdve azonban, néhány kivételes évtől eltekintve az elhaltak száma felülmúlta a szaporulatot. 92