Bácskai Vera - Gyáni Gábor - Kubinyi András: Budapest története a kezdetektől 1945-ig - Várostörténeti tanulmányok 6. (Budapest, 2000)

Kubinyi András: Buda, Pest, Óbuda és környékük 1686-ig - Buda és környéke utolsó évei magyar uralom alatt a németek kitelepítésétől a török hódoltságig (1529-1541)

fegyelmüket, és azt, hogy nem akadályoznak senkit, a harcok során olykor fővárosi kereskedőket is kiraboltak. Buda azonban megtartotta országos vezető szerepét. A budai - immár magyar polgárság mind a nemzetközi, mind a hazai kereskedelemben részt vett. Az exporttal és az importtal foglalkozók korábbi különválása megszűnt; Pálczán és a többi tekintélyes fővárosi kereskedő épp úgy foglalkozott állat-, mint posztókereskedelemmel. A kézművesipar helyzete sem változott. Igaz, a német iparosok elköltöztek, így a budai német mészároscéh is megszűnt, változatlanul a fémipar, az élelmezési és a ruházati ipar volt Budán a legjelentősebb. A mezőgazdaságról 1531-ből maradt fenn a sasadi tizedkerület bordézsma-lajstroma, ami hasonló képet mutat a korábbinál, legfeljebb az mondható el, hogy kisebb lett azok aránya, akik szőlőbirtokokból meg tudtak élni. (Igaz, nem tudjuk, hogy mennyi szőlőjük volt a tulajdonképpeni budai határban.) A vezetőréteg - a németek kiválása ellenére - a korábbihoz hasonló összetételű maradt. A tanácstagok 31,3%-a kereskedő, 21,9% kézműves, 12,4% értelmiségi és hivatalnok, 34,4%-a ismeretlen volt. Mivel ők a budai ostrom idején kiálltak János király mellett, befolyásuk - különösen Pálczáné, és az ugyancsak bíróviselt Turkovith Miklós kincstári tisztviselőé, igen jelentős lett. Mint kereskedők azonban érdekelve voltak a nyugati országrészekkel, sőt Ausztriával folytatott üzletelésben, így az ország újra egyesítésében is. Ez különösen megmutatkozott János király 1540 júliusában bekövetkezett halála után. Bár a király az 1538-as nagyváradi békében beleegyezett, hogy halála után az egész ország Ferdinánd kezébe kerüljön, a következő évben feleségül vette Izabellát, I. Zsigmond lengyel király leányát, aki 1540-ben fiút szült neki, János Zsigmondot. János király nem sokkal ezután meghalt. A király fiát akarta volna örökösének, és emellett foglaltak állást tanácsosai is, akik János Zsigmondot 1540 szeptember végén, az utolsó rákosi országgyűlésen királlyá is választották. 1540 október végén Leonhard Fels osztrák tábornok megkísérelte Budát Ferdinánd számára elfoglalni, azonban csupán Pestet sikerült megszállnia. 1541. május 3-án aztán Roggendorf vezetésével hatalmas sereg érkezett Buda ostromára. Az ostrom nagy pusztítást tett, és az ellátás is nehéz volt a körülzárt városban. Izabella királyné - aki hajlandó lett volna átadni a fővárost - magához hívatta Turkovith Miklós bírót és a budai tanácsot, majd utasította őket Buda átadására. A budaiak tudatták Roggendorffal, hogy a Nagyboldogasszony templom kiskapujá67