Bácskai Vera - Gyáni Gábor - Kubinyi András: Budapest története a kezdetektől 1945-ig - Várostörténeti tanulmányok 6. (Budapest, 2000)

Kubinyi András: Buda, Pest, Óbuda és környékük 1686-ig - Budapest területének története a budai magyar polgárok egyenjogúsításától a németek kitelepítéséig (1439-1529) - 3.) Igazgatás

Városi zavargásokról viszonylag kevés adat maradt fenn, ilyenek azonban voltak, például 1496-ban, egy piaci rendbontás nyomán Budán, ahol utcagyerekek kirabolták a piaci kofákat, majd a közeli zsidónegyed ellen fordultak. Az általános zűrzavarban a nép az olaszok és a főurak ellen fordult, sőt egyes főpapok házát is megtámadta. II. Ulászló katonai erővel teremtett rendet, de nem mert erélyesen fellépni. 1514-ben a köznép a keresztesek mellé állt, sőt a polgárság egy része is rokonszenvezett egy ideig a parasztokkal, akiknek egyik alvezére állítólag egy pesti polgár, Száleresi Ambrus volt. Bornemissza budai várnagy embere, Tomori Pál, ezt a paraszthadat a Pest melletti Gubacsnál verte szét. 1525 nyarán zavargást váltott ki Szerencsés Imre szabadon bocsátása. Ezt a budai kereskedőt (és kincstári tisztviselőt) - különben kikeresztelkedett spanyol zsidót - a tavaszi országgyűlés az ország gazdasági helyzetéért bűnbaknak kiáltotta ki, azért kellett letartóztatni. A nép most kirabolta Szerencsés házát, másnap pedig megtámadta Szálkai László esztergomi érsek palotáját (aki Szerencsés üzlettársa volt), majd harmadnap a szokásos módon a budai Zsidó utcát rohanta meg. Ezúttal Szapolyai György, János erdélyi vajda öccse teremtett rendet katonáival. Mindez azt mutatja, hogy egy szikra elég volt a köznép fellazítására. 3.) Igazgatás Buda város igazgatását az 1439-es rendelkezés szabályozta: azaz a várost a főbíró és a tizenkéttagú tanács - élen a pénzbíróval - igazgatta. Az írásbeli munkát több részlegből álló jegyzői iroda végezte, a tanácsban pedig német-magyar paritás érvényesült. A népgyűlés szerepét az évente lelépő tanács által választott száz fős, ugyancsak paritásos testület látta el. Bizonyos mértékben változott a fellebbezési lehetőség. Változatlanul a tárnokszékhez lehetett fellebbezni a bíró és tanácsa ítéletei ellen, a tárnokszék összetételében azonban változás következett be, és ez nagyjából egy időben történt a budai tanácsválasztó reformmal. A városok ezen fellebbviteli bíróságát ugyanis egy városcsoport kisajátította magának. Közéjük tartozott a legtekintélyesebb városok zöme, elsősorban azok, amelyek ügyeikben valamilyen módon a budai jogot alkalmazták. A „hét szabad királyi" vagy tárnoki városok közösségéhez Buda, Pozsony, Sopron, Nagyszombat, Kassa, Bártfa és Eperjes tartozott. Az évente a tárnokmester elnöklete alatt összegyűlő tárnokszéken az elnök bírótársai immár nem nemesek, hanem a hét város választott küldöttei 59