Bácskai Vera - Gyáni Gábor - Kubinyi András: Budapest története a kezdetektől 1945-ig - Várostörténeti tanulmányok 6. (Budapest, 2000)

Kubinyi András: Buda, Pest, Óbuda és környékük 1686-ig - Budapest területének története a budai magyar polgárok egyenjogúsításától a németek kitelepítéséig (1439-1529) - 1.) Gazdasági élet

tatható, hogy a délnémet kereskedőktől áruhitelt vettek igénybe, tőlük függtek. A XV. század közepe felé azonban egyre többször találunk adatokat arról, hogy azok a pozsonyi üzletemberek, akik igénybe vették a délnémetek hitelét, budai és pesti kereskedőknél is eladósodtak. Ez utóbbiak főként állatokat szállítottak nyugatra hitelben, amelyért posztót kellett volna kapniuk. A fővárosban - de más központi városokban, pl. Székesfehérvárott is - kialakult ugyanis egy saját üzleti tőkével rendelkező állatkereskedő réteg, amely az állatokért cserébe posztót vett át. A XV. század második felében aztán úgy látszik, hogy különvált a posztóimport és az állatexport. Ekkor a pozsonyi árumegállító-jog is jóval kevésbé érvényesült, így a közvetítés elmaradt. Nem véletlen, hogy több jelentős pozsonyi kereskedő cég a század vége felé áttette székhelyét Budára, mint pl. a Gailsamok és Kochaimok. Bonyolította a helyzetet, hogy az 1440-1458 közti magyarországi belpolitikai viszonyok következtében számos délnémet cég szüneteltette a magyar üzletet, és csak Mátyás uralmának megszilárdulása után tért vissza. Ez Buda esetében azt jelentette, hogy a német posztókereskedők még mindig a délnémetektől függtek, és köztük jelentős szerepet játszottak a délnémetek, mint a bambergi Münzerek, a nürnbergi Mühlsteinek és Halierek, vagy a Sankt Gallen-i Vogelweiderek. Ezeknek famíliája kivétel nélkül otthon is vezető kereskedőkből állt, a család egy vagy néhány tagja azonban, akár a XIV. század végén Kraft Bertold, a budai városi vezetésben is részt vett. Ezzel szemben a budai magyar kereskedők, valamint az akkor gyakorlatilag már színmagyar Pest kereskedői az állatexportban játszottak komoly szerepet. Ide tartozott, pl. a vidéki nemesi birtokos, Mikolai Angyal István deák, aki 1446-ban, 1454-ben és 1468-ban Buda bírája volt, s emellett dolgozott a királyi pénzügyigazgatásban, és altárnokmester is volt. Pesten Ferenci Gergely gubacsi jobbágy állattenyésztőként lett marhakereskedő, majd pesti polgárként szintén több ízben városbíró. A magyar állatexportőrök megerősödéséhez minden bizonnyal hozzájárult Mátyás király pénzreformja, amelyet az 1460-as években vezetett be. Addig az uralkodók rendszeresen rontották az ezüstdénár árfolyamát, úgy, hogy csak ritkán érte el annak megszokott árfolyamát. (Elvileg száz dénár volt egy aranyforinttal egyenlő.) Mátyás most olyan új dénárt veretett, amely 1521-ig megőrizte ezt az árfolyamot, azaz szilárd valutarendszer jött létre. Minden jel arra mutat, hogy az uralkodó ezt az arany leértékelésével, azaz az ezüst felértékelésével érte el. A külföldinek, aki posztót, fűszert, vagy késeket hozott be az országbajobban meg49