Bácskai Vera - Gyáni Gábor - Kubinyi András: Budapest története a kezdetektől 1945-ig - Várostörténeti tanulmányok 6. (Budapest, 2000)

Kubinyi András: Buda, Pest, Óbuda és környékük 1686-ig - Buda alapításától a budai magyarok egyenjogúsításáig (1240-es évek -1439) - 6.) Szellemi élet

altárnokmesterek közül öten budai polgárok voltak, mint az akkor már nemes Gyömröi (eredetileg Hertel) Zsigmond, vagy Budai György deák. A földesúri hatalom alatt álló települések- még ha a falvaknak volt is bizonyos önkormányzatuk - az úr és tisztségviselői irányítása alá tartoztak. Az uradalmak élén várnagyok, kisebb birtoktesteknél tiszttartók (officiális) álltak. Óbudán eredetileg a város okleveleit is a várnagy állította ki a városi esküdtekkel, később már a bíró. Fellebbezni azonban a várnagyhoz lehetett, aki fontosabb ügyekben első fokon is dönthetett. Az egyházi igazgatás a Duna jobbpartján a veszprémi, a balparton a váci püspök kezében volt. Alsófokon a területileg illetékes főesperes, ekkor már a székeskáptalan kanonokja ítélkezett a szentszéki bíráskodást illető ügyekben. A szentszékeknek akkor jóval szélesebb joghatósága volt a mai helyzethez képest. Házassági, egyházi javakat érintő végrendeleti, kegyes alapítványokkal stb. összefüggő ügyekben egyházi bírósághoz kellett fordulni. Tekintve, hogy a négy budai plébánia, valamint a pesti, továbbá több Buda-környéki falusi plébánia ki volt véve az egyházmegyei joghatóság alól, az ő ügyeikben az esztergomi érsek volt illetékes, (így került Budapest az esztergomi, ma Esztergom-budapesti főegyházmegye alá.) A két város plébániái maguk gyakorolták területükön a főesperesi joghatóságot is, azaz egyházi ügyekben a polgárok által választott plébános ítélkezett. A Budai Jogkönyv ezért említi a plébánost a város első tisztségviselőjeként. 6.) Szellemi élet Az oktatás a középkorban az egyház kezében volt. A plébániák mellett működtek az iskolák, a falusi iskolák színvonala azonban elég alacsony volt. Más volt a helyzet a városokban. Itt a minimális tananyagon túl latint is tanítottak, és mivel akkor mindent latinul írtak, lényegében itt lehetett írni és olvasni megtanulni. Külön színfoltot jelentettek a hiteles helyek mellett működő iskolák. Mint ismeretes, ezek állították ki a közhitelű okleveleket, valamint birtokba iktatáshoz, valamely bíróság által elrendelt vizsgálathoz ők küldték ki hiteles bizonyságukat, az eljárásról pedig ők állították ki az írásos jelentést. Mindez szükségessé tette, hogy a hiteles helyekbenjói tudjanak okleveleket szerkeszteni és írni, valamint ismerniük kellett a hazai szokásjogot is. Iskoláik ezért olyan tudást nyújtottak, amely nemcsak a latinban tette tanulóit jártassá, hanem az igazgatásban, vagy a bíráskodásnál hasznosítható 45