Bácskai Vera - Gyáni Gábor - Kubinyi András: Budapest története a kezdetektől 1945-ig - Várostörténeti tanulmányok 6. (Budapest, 2000)

Kubinyi András: Buda, Pest, Óbuda és környékük 1686-ig - Buda alapításától a budai magyarok egyenjogúsításáig (1240-es évek -1439) - 1.) Buda alapítása

XIII. század végén még egy kisebb (titkos) pecsétet is vésetett a város, mivel a kettős pecsétet csak fontosabb ügyekben használták. Ezen ugyancsak a vágásos pajzs került ábrázolásra, a hátlap várát pedig két kis torony jelképezte a címerpajzs felett. Latin felirata magyarul: A budai polgárok pecsétje. Míg a nagypecsét Pestre, a kisebb Budára utalt. A budai várhegy ugyanis a régi budai területhez tartozott, és mint már említettük, nem volt teljesen lakatlan. A várhegy és a Duna közti területen pedig Budafelhévíz déli része terült el, amelyet most az új városhoz csatoltak. A mai Bem tértől északra eső terület, zömében a stefaniták birtoka, őrizte meg a Budafelhévíz nevet. Az új város tehát egyrészt a régi Pest, másrészt bizonyos mértékben Buda jogutódja is volt. Kezdeti ingadozásoktól eltekintve a királyok által használt hivatalos neve Buda lett, ami azzal járt, hogy a régi Budát egyre gyakrabban Óbudának nevezték, majd az lett a hivatalos neve is. Az áttelepült lakosság zöme pesti német lévén az új várost is Pest német nevén Ofennek nevezte. A „Pest" név kemencét, (németül „Ofen") jelent, ezért Buda német neve a mai napig Ofen. A németek pedig a régi Pestet a középkor végéig Altofennek, „régi Pestnek" nevezték, sőt egy ideig latinul is az ugyanezt jelentő „antiqua Pest"-nek. Tekintve, hogy a középkor végén Pest gyakorlatilag színmagyar város, először az 1530-as években (!) kezdték Altofen alatt Óbudát érteni, ma is az Óbuda német neve. A zömében németekből álló budai vezető polgárság ezért városa hivatalos latin nevét „castrum növi montis Pestiensis"-nek, „Pestújhegyi Várnak" írta. Fontosabb városi oklevelekben mindig így fordul elő, míg kevésbé fontosakban Buda városnak hívták magukat. A város neve és pecsétje tehát igen tanulságos történeti következtetésekre ad alkalmat. Nem hiába fordul elő az oklevelekben és a pecséten is a „vár" elnevezés, ugyanis a Várhegyet fallal övezték, azaz „vár" lett. A szakirodalomban vitatott, hogy a Várhegy déli sarkán felépült-e már ekkor a király palotája, azaz az igazi „vár", vagy sem. A XIV században azonban már az is felépült. Nézetünk szerint biztonsági okokból kellett a déli részen valamiféle erődítésnek lennie, bár ez egyelőre nem igazolható. Ettől függetlenül állott egy királyi kúria a városban is, még pedig a mai Táncsics utca 9. sz. ház helyén. (Ez volt a Várhegy északkeleti sarka.) A Várhegy plébániatemploma a Boldogasszony-templom, a mai Mátyás-templom lett. Először 1247-ben említik. Ekkor a veszprémi püspök tartott rá igényt, mint megyéspüspök, később azonban királyi kápolnának tartották, és közvetlenül 24