Bácskai Vera - Gyáni Gábor - Kubinyi András: Budapest története a kezdetektől 1945-ig - Várostörténeti tanulmányok 6. (Budapest, 2000)

Gyáni Gábor: Budapest története 1873-1945 - A háborús évek és az ostrom

(Shakespeare előadások), a középpolgárság felé nyitott Vígszínház sokat vesztett korábbi frissességéből és egyre konzervatívabbá lett. A kispolgárság által olyannyira kedvelt Magyar Színház ugyanakkor a könnyed zenés darabok játszására szakosodott. A korabeli nagy operettkultusz ápolása a Király Színháztól az 1923-ban megnyitott Fővárosi Operettszínházhoz került át. A színházzal mind sikeresebben konkuráló mozi a Horthy-kor évtizedeiben fizikai és esztétikai értelemben egyaránt önálló útra lépett. Ez az időszak a budapesti moziépítészet aranykora. A nyári idényben nem üzemelő, ám egyre több néző befogadására alkalmas (az 1930-ban átadott Uránia már ezer nézőhellyel rendelkezett) mozikban 1929-től kezdtek hangosfilmet játszani. A hatóságok igyekeztek határt szabni a mozivállalkozásoknak: 1928 folyamán 96-ban, utóbb 86-ban szabták meg a kiadható moziengedélyek számát. A mozi által kínált propagandalehetőségek felismerésére és fokozott kiaknázására vall, hogy 1933-tól kötelezővé tették a Magyar Filmhíradó filmjeinek vetítését, 1939-től pedig nemzetnevelő filmek bemutatására is rászorították a mozi tulajdonosokat. Végeredményben a Horthy-korban épült ki a főváros közelmúltig létező mozihálózata. A képzőművészet szempontjából ez a korszak nem kifejezetten kedvezett a modernizmus korlátlan érvényesülésének. A modern művészek többnyire emigráltak, a hazai képzőművészeti életben pedig újra az akadémizmus dívott. A harmincas évek némi változást hoztak, mivel az évtized derekán megalakult a Szocialista Képzőművészek Csoportja, és egyúttal kibontakozóban volt a szentendrei festőcsoport tevékenysége is. A háborús évek és az ostrom Budapest sorsát közvetlenül és életbevágóan érintette a második világháború. Az elővárosaival egyesülni óhajtó, a Nagy-Budapest gondolatot az 1930-as évek végétől egyre erőteljesebben hangoztató főváros (holott „nyílt várossá" nyilvánítását 1943-tól többen is szorgalmazták) a háború végjátékában nem kerülhette el modern kori történetének legsúlyosabb csapását, a háborús pusztítást. A háború kezdetben a még 1938-ban és 1939-ben elfogadott zsidótörvények nyomán végrehajtott tömeges diszkrimináció, valamint a hadigazdálkodásra való átállás formájában éreztette hatását. 1939 júniusában a legfontosabb gyárakat hadiüzemeknek nyilvánították, majd hamarosan életbe léptették a háborús szükségintézkedése237