Bácskai Vera - Gyáni Gábor - Kubinyi András: Budapest története a kezdetektől 1945-ig - Várostörténeti tanulmányok 6. (Budapest, 2000)

Gyáni Gábor: Budapest története 1873-1945 - Városépítés, infrastruktúra és a városgazdálkodás

Az infrastruktúra fejlesztését a városi költségvetésből finanszírozták: a főváros a húszas évek végén kiadásainak mintegy az ötödét fordította az igazgatás, középítés és közoktatás céljaira, a kiadások valamivel kevesebb mint a tizedét népjóléti, 7%-át pedig kulturális célokra, valamint a vallásfelekezetek támogatására költötték. De vajon milyen bevételi forrásai voltak a városnak? Az egyesítés óta mindig fontos bevételi tételt képeztek a külföldi hitelek. Bárczy István nagyszabású községesítési és kommunális politikáját is zömmel a hitelpolitikára alapozta: a tízes évek első néhány évében összességében 306 millió korona értékű külföldi kölcsön felvételére került sor, ami csak 40 millió koronával volt kevesebb az ezekre az évekre előirányzott teljes fővárosi bevételnél. A két háború között a korábbiaknál kevesebb lehetőség nyílt külföldi hitelek felvételére. Elsőként 1927-ben (20 millió dollár értékben), majd három év múlva (8 millió dollár) amerikai kölcsöntőke segítette Budapest gazdálkodását, végül az 1930-as évek második felében belföldi hitelezők (OTI) jóvoltából, további kölcsönökhöz jutott a város. 1935 és 1943 között ebből az utóbbi forrásból 271 millió aranypengő összeggel finanszírozhatták a középítkezéseket, a közműfejlesztést és a nyomortelepek tervezett felszámolását (kiváltásukat újonnan épített kislakásokkal). A bevételek nagyobb hányadát azonban nem a kölcsönök, hanem fele részben, sőt a korszak végén azt még meg is haladó arányban a közüzemek profitjából, valamint a vámokból, adókból, illetékekből és a telekgazdálkodásból származó bevételek jelentették. Különösen nagy tehát a jelentősége a községi vállalatoknak, amelyek 1923-ban 23 ezer, a harmincas években már 25 ezer főt foglalkoztattak. Budapest gazdasági élete szempontjából a közüzemeknek azonban annál is nagyobb a jelentősége, mint amit e foglalkoztatottsági adatok sugallnak. Az 1930-as évek végén a főváros tulajdonában és a főváros irányítása alatt közel száz közüzem és gazdasági szervezet állott. A városi tömegközlekedést az 1923-ban megalakult Budapest Székesfővárosi Közlekedési Rt. (BSZKRT) látta el (1926-tól a fogaskerekű is hozzá tartozott); az autóbuszközlekedés fenntartása eleinte a Fővárosi Autóbuszüzem, az elővárosokkal való kommunikáció működtetése pedig a Budapesti Helyiérdekű Vasút Rt. feladatát képezte, ám 1932 és 1933 során ez utóbbiak is beleolvadtak a BSZKRT-ba. A város élelemmel történő ellátását szolgálta a Budapest Székesfővárosi Élelmiszerárusító Üzem, a Községi Lóhúsüzem és a Községi Kenyérgyár szerteágazó bolthálózata, a vágóállatok felhozatala, feldolgozása és forgalmazása viszont a Budapest Székesfővárosi Állatvásár Pénzforgalmi Rt. révén a 229