Bácskai Vera - Gyáni Gábor - Kubinyi András: Budapest története a kezdetektől 1945-ig - Várostörténeti tanulmányok 6. (Budapest, 2000)
Gyáni Gábor: Budapest története 1873-1945 - A lakáshelyzet javítása és a községi szociálpolitika
A megismételt akció sem terjedt ki ennél tágabb körre. Mégis: e szociálpolitikai intézkedésével a főváros példát mutatott a jóléti gondoskodás lehetséges irányára és kívánatos stratégiájára nézve. A községi szociálpolitika alapjainak a megteremtése mellett nem kevésbé jelentős a municipális kultúr- és művelődéspolitika kibontakoztatása sem. Ennek keretében az elemi (és polgári) iskolai hálózat jelentős mérvű fejlesztése került elsőként napirendre, amely korán, 1901 -ben elkezdődött, midőn Bárczy lett a közoktatási ügyosztály vezetője. Polgármesterré történt megválasztásáig 12 elemi és 10 polgári iskola készült el. A munka ezt követően is folyt tovább, s 1909-et követően végül 55 új iskola, illetve 24 óvoda épült. Az új iskolák zöme az ekkor még csak kiépülőben lévő munkáslakta küvárosokban létesült. Ezzel párhuzamosan kezdetét vette az oktatás szervezeti és szakmai átszervezése. Bár végül nem sikerült létrehozni a külön fővárosi tanítóképzőt, viszont beindult a fővárosi irányítású önálló szakfelügyelet, és 1912-ben megnyitotta kapuit a pedagógusok továbbképzését ellátó Pedagógiai Szeminárium. A művelődéspolitika terén minden bizonnyal a Szabó Ervin elképzeléseit megvalósító Fővárosi Könyvtár megalapítása volt a legjelentősebb fejlemény. A Szabó irányításával 1912-ben megnyitott könyvtár nyomában az első fiókkönyvtárak is hamarosan megjelentek. A főváros mint a művészet mecénása szintén új szerepkörben lépett fel ez idő tájt. Az 1892-ben alapított és minden évben odaítélt Ferenc József koronázási jubileumi díjak ekkori kedvezményezettjei már nem csak a konzervatív alkotók köréből verbuválódtak mint korábban. így 1908-ban Gulácsy Lajos, 1909-ben Ady Endre, 1912-ben pedig Vedres Márk és több hozzájuk hasonló alkotóművész részesült a díjban. A város azzal is segítette a művészeket, hogy a kislakásépítő akció keretében a Százados úton külön müvészkolóniát épített számukra. Az ambiciózus községi középítkezések ugyanakkor nemcsak határozott szociális céljaik, hanem esztétikai kvalitásaik folytán is kiemelkedtek a sorból. A város olyan fiatal építészek számára igyekezett megbízásokat juttatni, akik többé-kevésbé már elszakadtak a késő historizmus eklekticizmusától, s egyúttal magyaros stíluselemek alkalmazásával is kísérleteztek (mint Kós Károly, Zrumeczky Dezső, Kozma Lajos), vagy pedig a szecessziós formaelveket követték (Komor Marcell, Jakab Dezső), sőt a premodern építészet híveivé szegődtek (Lajta Béla). 205
