Bácskai Vera - Gyáni Gábor - Kubinyi András: Budapest története a kezdetektől 1945-ig - Várostörténeti tanulmányok 6. (Budapest, 2000)

Gyáni Gábor: Budapest története 1873-1945 - A nagyvárosi társadalom polarizálódása

mögött álló középosztályi fogyasztói közönség megjelenése nélkül, amely az áruház legbiztosabb támasza volt. A Hölzer Simon Divatháza megnyitásával új fejezet kezdődött Budapest kereskedelmi életében, ami azonban egyáltalán nem jelentette a szerény tömegfogyasztási igényeket kielégítő kiskereskedelem számottevő elsorvadását. A kispolgárság számszerű gyarapodása sokat köszönhetett végül az állami (városi), valamint a magánalkalmazotti, lényegében tehát a fehérgalléros rétegek számszerű bővülésének. A közalkalmazottak körében a segéd- és szakhivatali személyzet, valamint az altisztek számbeli előretörése, a magánalkalmazottak esetében pedig az önálló csoportidentitás fokozatos létrejötte érdemel említést. A családi vállalat helyébe lépő részvénytársaság és a többi ebbe az irányba mutató gazdasági fejlemény megnövelte az ipari és kereskedelmi vállalatoknál, valamint a bankokban a rutinjellegű szellemi munka iránt támasztott igényeket. Ez oda vezetett, hogy a kereskedősegédekböl és a gyári szakmunkásokból némelyek hamarosan irodistákká lettek, ám hosszabb időre volt szükség ahhoz, hogy ezen új beosztásukat tisztviselői státusként tudatosítsák mind az érintettek, mind pedig munkaadóik és a szélesebb közvélemény. A század végén egyetértés jött létre abban a tekintetben, hogy mindenki magántisztviselőnek számít, akinek „foglalkozása intelligenciát, műveltséget igényel" és nem csak a „tollforgató tisztviselő" számít annak. A gyakorlatban azonban még sokáig nagy volt a bizonytalanság, hogy egyegy irodai munkakör megfelel-e az így meghatározott magántisztviselő fogalmának. Kivételt képeztek a banki alkalmazottak, akik azontúl, hogy a magántisztviselők legjobban kereső rétegét alkották, egyszersmind a presztízshierarchia csúcsán foglaltak helyet, és ennek megfelelően távol tartották magukat a foglalkozási csoport önmeghatározását célzó társadalmi szervezkedésektől. A főváros kispolgárságának éppúgy, mint középosztályának és nagypolgárságának a tekintélyes hányadát adták a zsidó származásúak. Ez a helyzet megfelelt annak, hogy zsidóság a század vége felé már egyötödöt megközelítő arányban képviseltette magát a népesség egészében. A zsidóság általában is magas aránya mellett e népcsoport sajátos „osztályszerkezete" is szerepet játszott a budapesti polgárság „zsidó jellegének" a kialakulásában. Mivel a zsidóság Budapesten megtelepedő része zömében az izraelita felekezet neológ ágához tartozott, és legnagyobb számban a már eleve urbanizált és polgárosodott honi zsidóság tagjai törekedtek Budapestre, társadalmi betagozódásuk döntően a kis-, közép- és nagypolgárság keretei között ment végbe. A zsidóság törekvő tagjai ugyanakkor zömmel a piachoz 169