Bácskai Vera - Gyáni Gábor - Kubinyi András: Budapest története a kezdetektől 1945-ig - Várostörténeti tanulmányok 6. (Budapest, 2000)
Gyáni Gábor: Budapest története 1873-1945 - A nagyvárosi társadalom polarizálódása
a rendszerint elsőgenerációs zsidó értelmiségtől és vállalkozó középosztálytól. Mindezt még kiegészítette, hogy a közhivatal rendszerint nagyobb presztizst kölcsönzött az illetőnek, mint a közvetlenül piaci tevékenységek egész sora. A kétfajta középosztály a fővárosban kellően nagy számban képviseltette magát ahhoz, hogy a jelenség mögött rejlő strukturális feszültség politikai és kulturális jelentősége idővel nyíltan felszínre kerüljön. Ám ez a feszültség, mint kifejezetten értelmiségi rétegen belüli konfliktus, csak valamivel később, a XX. század elején vált nyilvánvalóvá. Akkor, amikor az értelmiségi álláshelyek és megélhetési források immár kezdtek telítődni és a munkaerőpiaci konkurencia körülményei között mind többször hangot kapott a zsidóság középosztályi térfoglalását illető rosszallás. Ez viszont a fiatal zsidó (értelmiségi) középosztály egyes tagjaiban azt a felismerést érlelte határozott meggyőződéssé, hogy apáik asszimilációs törekvése hiábavalónak bizonyult. A középosztályi státus jövedelmi és életmódbeli ismérvek szerinti alsó határa nem húzható meg teljes egyértelműséggel. Mindenesetre a gazdasági élet alkalmazotti pozíciójában (magántisztviselőknél) a középszintű vezetőkkel (cégvezető, fiókigazgató, kisebb vállalatnál igazgatóhelyettesek), önállók esetében a középszintű ipari-kereskedelmi cégek tulajdonosaival, ingatlanbirtokosként pedig a legalább egy (kétemeletes és 15-20 lakásos) bérház birtoklásával ért véget. A köztisztviselők esetében pedig az állami rendszerű V. és VI., illetve a VII. fizetési osztályba besoroltak között kell meghúzni a középosztály, valamint a kispolgárság közötti tényleges választóvonalat. Mindezt kiegészíti, helyenként pontosítja a 3-4 szobás lakás, a cselédtartás és a többi sajátosan középosztályi fogyasztási és életviteli attribútum státusképző ereje. A társadalmi közép, különösen a választójogosultak körével többé-kevésbé azonosított középosztály némiképpen átalakult az évtizedek folyamán: a század végéhez közeledve egyre többen tartoztak közülük a kispolgársághoz. Erre vall az is, hogy a főváros 1872-ben összeírt 16 ezer választópolgársága 1880-ig 20 ezerre, a századfordulóig pedig 40 ezerre nőtt. Ami ugyan megfelelt az össznépesség növekedési ritmusának az újonnan bekerültek zömét viszont a középosztályi jövedelmi szint alatti rétegek képviselői adták. Összességében ez is Budapestnek az ország polgárosodásában játszott kivételesen nagy súlyát mutatja, hiszen a választójogosultak között a budapestiek országos aránya 1870 és 1900 között megháromszorozódott. 167
