Bácskai Vera - Gyáni Gábor - Kubinyi András: Budapest története a kezdetektől 1945-ig - Várostörténeti tanulmányok 6. (Budapest, 2000)

Gyáni Gábor: Budapest története 1873-1945 - A nagyvárosi társadalom polarizálódása

nagyváros heterogén társadalmi közegében is makacsul őrzi exkluzivitását. Az arisztokrácia politikai reprezentációját az 1885-ben megreformált és ettől fogva már csupán a vagyonos arisztokaraták előtt nyitva álló Főrendiház, társadalmi összefogását a gróf Széchenyi István által alapított Nemzeti Kaszinó látta el. Az arisztokrácia azonban viszonylag kevés szállal kapcsolódott a városhoz, hiszen annak irányításában kevesen vettek részt tagjai közül, és még leginkább a Közmunkatanács irányításában vállaltak tevőlegesen szerepet (Podmaniczky Frigyes, Tisza Lajos, Andrássy Gyula, Szapáry Gyula). A régi pesti és budai polgárság maradványai mellett az új feltörekvő kereskedő-bankár, majd ipari vállalkozó nagypolgárság biztosította az elit másik jellegadó magvát. A nagy számban zsidók alkotta hazai és egyúttal budapesti nagypolgárság a gründolók első, esetleg második nemzedékéből származott. Az üzleti életben a század végén a csúcsra felérő budapesti nagypolgárság oly módon is igyekezett közel kerülni a születési arisztokráciához, hogy nemességet vásárolt magának, vagy csak elfogadta a neki felkínált bárói címet, A Deutsch (majd Hatvány Deutsch, illetve Hatvány), a Wodianer, az Ullmann, a Harkányi, a Herzog, a Guttmann, a Harkányi, a Brüll, a Freund, a Krausz, a Schossberger és a többi ismert budapesti nagypolgár mind nemesi címet szerzett magának az 1860-as és 1890-es évek között. A "feudalizálódó" modern budapesti nagypolgárság így nemcsak hogy kivételes gazdasági hatalomra, hanem nagy társadalmi tekintélyre is szert tett, hogy ennek folytán összenőhessen a hagyományos elitcsoportokkal, melyek elpogáriasodása maga is sokban hozzájárult a folyamat sikeréhez. A Nemzeti Kaszinó eredendően sem rekesztette ki maradéktalanul a születési arisztokrácián kívüli elit csoportok tagjait, mint tette az 1883-ban alakult Országos, vagyis dzsentri Kaszinó, amely elvből nem fogadott zsidót a tagjai közé. Mégis: akár még ezen a legfelső eliten belül is megfigyelhető némi távolság a születési arisztokrácia és az újnemes, ugyanakkor roppant módos zsidó nagypolgárság között. Az utóbbiak ezért is hozták létre a Nemzeti Kaszinó ellenében saját exkluzív egyesületüket, a Lipótvárosi Kaszinót. Az elit belső integrálódása a társas élet szintjén emellett is akadályokba ütközött. „1879-ben elnöke voltam a fővárosi nagy bálok elsejének - olvasható egy korabeli emlékezésben - ,s midőn a meghívókra került a sor, megütközéssel hallottam, hogy zsidó családok egyáltalán nem szerepelnek a névsorban. Egy darabig ellenkeztem, de a rendezőség tagjai váltig erősítették, hogy amaz elem, mely a bált támogatja, elmarad, ha zsidókat is meghívunk. Személyesen győződtem meg az állítás igazi voltáról." 165