Bácskai Vera - Gyáni Gábor - Kubinyi András: Budapest története a kezdetektől 1945-ig - Várostörténeti tanulmányok 6. (Budapest, 2000)

Gyáni Gábor: Budapest története 1873-1945 - Kereskedővárosból nagyipari központ

lésén túl az Áru és Értéktőzsde áruosztályának a működése is közvetlenül hozzájárult a fővárosi terménykereskedelem kibontakoztatásához és további expanziójához. Az 1873-ban a pesti Duna parton, a Stein Náthán ház szomszédságában emelt új épületben működését megújító (már tíz éve fennálló) intézmény kétségtelen monopolhelyzetet biztosított a magyar fővárosnak az országnál tágabb régiót átfogó terménykereskedelem lebonyolításában. így azután nem véletlen, hogy Budapest kereskedelmében éppen a mezőgazdasági nyerstermények (gabona, hús) forgalmazása foglalta el hosszú időn át a legfontosabb helyet. A kereskedelemből az ipar irányába történő fokozatos eltolódás, az ilyen értelmű struktúraváltás nyilvánvaló jeleként ezek a nyerstermények is hamarosan feldolgozott állapotukban kerültek be az áruforgalom vérkeringésébe. Különösen jellemző erre az időszakra a malomipar gyors és kifejezetten látványos felfutása: ez lett a század végén Budapest iparfejlődésének a húzóágazata. A budapesti malomipar, egyike a világon a legnagyobbaknak, szinte az egész Monarchia liszt iránti szükségletét képes volt egymaga kielégíteni. A malomipar azzal is "példát" mutatott, hogy itt növekedtek meg első ízben a vállalatméretek, és ezen a területen játszódott le először számottevő tökekoncentráció (13 budapesti malomból 12 volt részvénytársaság). A technológiai innováció tekintetében is nemzetközileg versenyképes budapesti malomipar vitathatatlanul imponáló teljesítményét jelzi, hogy a főváros 13 búzaörlésre szakosodott malma 1895-ben 3200 munkást foglalkoztatott, vagyis 25%-al többet, mint két évtizeddel azelőtt. A terménykereskedelem másik meghatározó területe a húsforgalmazás, közelebbről a kőbányai sertéspiac. A kőbányai sertéshizlaló a roppant dinamikus növekedés eredményeként a millennium idejére 100 ezer sertés tárolására alkalmas teleppé vált és lényegében az egész közép-európai régió húsexportját a kezében tartotta. Ám az ez idő tájt több ízben is jelentkező sertésvész hamarosan megpecsételte a kőbányai telep sorsát, amely hamarosan elvesztette nemzetközi exportpiacait, és visszaszorult a fővárosi fogyasztói igények ellátására. A marhakereskedelem ugyanakkor soha nem öltött olyan méreteket, hogy exportképessé válhatott volna és végig a belső ellátás feladatainak igyekezett megfelelni. Az előbbi cikkek mellett volumenében eltörpült az inkább csak a belső ellátást biztosító kézmüárukereskedelem, melynek mégis volt bizonyos gazdasági jelentősége. Ez abból fakadt, hogy Budapest, Bécstől eltérően, nem maga állította elő a luxus kisipar terményeit, hanem importálta azokat; így jelentős közvetítő kereskedelmi szerepet vállalt saját fogyasztói és az ország ellátásában egyaránt. A vasúthá158