Bácskai Vera - Gyáni Gábor - Kubinyi András: Budapest története a kezdetektől 1945-ig - Várostörténeti tanulmányok 6. (Budapest, 2000)

Gyáni Gábor: Budapest története 1873-1945 - Fővárosból „székváros" és a millennium

(1873), s még ennek előtte itt, az Egyetem (ma Károlyi Mihály) utcában épült fel Ybl tervei szerint a Pesti Hazai Első Takarékpénztár székháza (1868). Ugyanakkor kifejezetten a gazdasági élet kívánalmait szolgálta a szintúgy Ybl Miklós tervei szerint a Duna-parton emelt Fővámház, ma a Közgazdaságtudományi Egyetem épülete (1874), vagy a század utolsó évtizedében az éppen annak háta mögött felépített Központi Vásárcsarnok Pecz Samu által tervezett neogótikus csarnoképülete (1897), melyhez további öt kerületi vásárcsarnok is csatlakozott szerte a városban. A kulturális funkció is hozzájárult a budapesti középítkezések fellendüléséhez a századfordulóig tartó negyedszázad során. Az Eötvös József és Trefort Ágoston kultuszminiszterek által pártfogolt egy etem fejlesztés eredményeként a Trefortkertben 1871-től egymás után adták át az új egyetemi épületeket, ugyanakkor az Üllői út mentén 1877-től folytak az orvoskari klinika-építkezések. Egészen az első világháborúig elhúzódott az Egyetem utca, Múzeum körút és az Üllői út vonalára felfűzött egyetemi negyed kialakítása, melyhez az Egyetemi Könyvtár új belvárosi épülete (1875) is társult. Nem kevésbé fontosak a gimnázium-építkezések, közülük a Budán, a Várhegy oldalán 1875-ben, és Pesten az Újépület közelében 1876-ban átadott Királyi Főgimnáziumot emelhetjük ki. A kulturális célú beruházások sorában a korábban már említett múzeumok (benne a hazai szecesszió egyik legszebbikével, a Lechner Ödön tervezte, 1896-ban elkészült Ipamiüvészeti Múzeummal) mellett a színházépítkezések érdemelnek szót, mindenekelőtt a Népszínház (1875), az Operaház (1884), végül a Vígszínház (1896), melyek nyomban a városképet tartósan meghatározó szerepre tettek szert. Az egyetemi építkezések, részben legalábbis, a történelmi Belvárosra, vagy az ahhoz közel eső területekre jutottak, a színház- és múzeumépítkezések viszont a főváros újonnan létesített sugárútjain, s azok közvetlen környezetében folytak nagyobb arányban. Budapest, a fürdőváros és az új metropolis idegenforgalmi vonzereje is számos középület létesítéséhez járult hozzá. Az 1880-as évek derekán, az Országos Kiállítás alkalmával például százezer idegen kereste fel a fővárost. Ez mind a fürdő-, mind a szállodaépítkezéseket ösztönözte. Ami az előzőt illeti, az azóta már lebontott, Ybl Miklós elképzelései szerint emelt margitszigeti Szent Margit fürdő (1870), és a szállóval egybekötött budai Szent Lukács fürdő (1892) említhető első helyen. A szállodákat tekintve pedig kétségkívül a Duna-part hosszú időn át legreprezentatívabbnak számító épülete, az 1871-ben megnyitott közel 300 ágyas 152