Bácskai Vera - Gyáni Gábor - Kubinyi András: Budapest története a kezdetektől 1945-ig - Várostörténeti tanulmányok 6. (Budapest, 2000)

Gyáni Gábor: Budapest története 1873-1945 - A városegyesítés

latban is. A császári abszolutizmus, talán nem utolsó sorban a könnyebb, áttekinthetőbb kormányozhatóság végett, általában és Pest-Buda esetében különösen, a helyhatóságok centralizációjára törekedett. A Habsburg adminisztráció, ennek jegyében, Óbudát 1849. november 8-án először politikai, december 19-én pedig közigazgatási szempontból egyesítette Budával. Ezt követte az 1850. november 13-i császári rendelet, amely Budát és Pestet egyetlen közigazgatási kerületbe vonta össze. Ebbe az irányba hatott továbbá az a néhány nappal későbbi rendelkezés is, amely Pestet és Budát (Óbudával együtt) zárt városoknak nyilvánította és a három település lakóit fogyasztási adóra kötelezte. Az utolsóként említett intézkedést betetézte az 1853. február 26-ikán kibocsátott rendelet, amely a fogyasztási adóvonal megállapítása során a három várost immár közös pénzügyigazgatási egységként definiálta. Ezeket a lépéseket azonban sokáig nem követték hasonló fejlemények. A városegyesítés előtörténete szempontjából a kiegyezés nyitott új fejezetet, amely pillanatok alatt felgyorsította a már 1848—49 óta napirenden lévő kérdés gyakorlati megoldását. Ennek első kézzelfogható, jóllehet még szerény jele az 1868. évi XXI. törvény, melynek 62. §-a az adóbehajtást Pesten és Budán egyaránt a községi adóhivatalokra testálta. Ez nem számított ugyan újdonságnak, az adott helyzetben azonban kifejezte, hogy a két város élesen elüt az ország többi törvényhatóságától; az utóbbiakban ugyanis az állam működött közre adóbehajtóként. Ennél is fontosabb integráló erőként hatott az az intézkedés, mely szerint, habár Pest és Buda külön tankerületet alkotnak, ugyanakkor egyetlen közös iskolatanács gyakorolja felettük a felügyeletet (az 1868. évi XXXVIII. törvény 127. §-a). A majdani egyesítés szempontjából az eddigieknél sokkal fontosabb előkészítő szerepet játszott végül az 1870. évi X. törvény útján felállított Fővárosi Közmunkák Tanácsa. A városi közigazgatási határok fokozatos vagy éppen egyszeri, ám annál radikálisabb kiterjesztését illetően Budapest nem haladt járatlan utakon. A XIX. század második felében az európai (és az észak-amerikai) nagyvárosok növekedésének ez volt az egyik lehetséges módja. A Budapesthez közeli Bécs például egyenesen határai fokozatos kitolásának köszönhette, hogy 1914-Íg kétmilliós nagyvárossá fejlődhetett: a birodalmi székhelyhez először 1874-ben, majd 1890-ben, végül 1904-ben csatoltak újabb és újabb helységeket. Hasonlóképpen vált Berlin közel négy milliós metropolisszá az első világháború végére. 1861 és 1911 között a város határát több alkalommal is kiigazították, így jött létre végül 1920-ban Nagy-Berlin. Párizsban szintén az erődvonal lebontásával indult meg a város területi expanziója 128