Bácskai Vera - Gyáni Gábor - Kubinyi András: Budapest története a kezdetektől 1945-ig - Várostörténeti tanulmányok 6. (Budapest, 2000)

Bácskai Vera: Budapest története 1686-1873 - A „névleges" főváros a XVIII. században - A város társadalma

dalmi beilleszkedésüket. Ennek következtében a XIX. század első felében a polgárság körében megnőtt a jövevények súlya a tősgyökeres pestiekével szemben. A polgárság többségét kitevő kézművesek jövedelme - néhány szakmát, vagy egyedi kiugró karriert leszámítva - az adóösszeírások tanúsága szerint egyre inkább elmaradt a gyárosoké, termény- és nagykereskedőké mögött. A mesterek egzisztenciáját nemcsak az egyre nagyobb számú céhen kívüli, tanácsi engedéllyel működő iparos, hanem a külföldről beáramló iparcikkeket árusító kereskedők tevékenysége veszélyeztette. Helyzetük változását tükrözi az iparűzők összetételének radikális változása is; míg a XVIII. században, sőt még a XIX. század elején is a legények száma alig haladta meg a mesterekét, a forradalom előestéjén a legények száma (akik közül igen sokan saját kézre dolgozó „kontárok" voltak) már háromszor annyira becsülhető, mint a mestereké. Mellettük megjelent a gyári munkások ezer-ezerötszáz főre becsülhető csoportja is, akik az iparűzőknek mintegy 4—5 százalékát tették ki. A város leggazdagabb lakói immár a gyárosok, a terményforgalmat lebonyolító, hitel-, váltó- és szállítmányozási ügyletekkel foglalkozó, többnyire frissen bevándorolt, jelentős részben zsidó vallású nagykereskedők voltak. Mellettük az építőés élelmiszeripar néhány képviselője tartozott a legnagyobb adót fizetők csoportjába. Ez az új polgári réteg is igyekezett tőkéjét ingatlanszerzéssel biztosítani, és bár - talán nem annyira pénzügyi, mint presztízs okokból - a szőlőbirtokról sem mondtak le, pénzüket inkább ház építésébe és vásárlásába fektették, amely immár jelentős új jövedelemforrást, házbérjövedelmet hozott. A házbérjövedelem szerzésének törekvése nemcsak a gazdasági élet vezető szereplőit, hanem a városban megtelepedett arisztokrata és nemesi családokat, (utóbbiak között az egykori görög kereskedőket), valamint a magasabb rangú tisztségviselőket és értelmiségieket jellemezte: ezeknek volt kiemelkedő szerepe a nagyvárosi bérpaloták építésében, míg a régi kézműves-kereskedő polgárság törekvése az volt, hogy saját házukban lakjanak, amelyekben csak kevés bérbe adható lakás vagy helyiség volt. A kialakulóban levő tőkés gazdasági viszonyokhoz alkalmazkodni képes új, vagyonos, más mentalitású polgári réteg mellett a polgárosodás folyamatának előrehaladásában, s egyúttal a fővárosi szerepkör további tágításában jelentős szerepe volt a számban viszonylag kicsiny értelmiségi és tisztviselői rétegnek, mely a kultúra, műveltség és az új polgári értékrend terjesztője és mintaadó csoportja volt. Ők 103