Szekeres József: A pesti gettók 1945 januári megmentése - Várostörténeti tanulmányok 5. (Budapest, 1997)

A zsidó-cionista mentőbizottság tevékenysége Budapest zsidó lakosságának megmentésére

Ketlitz SS őrnagynak további svájci tartózkodást biztosítottak az áruvásárlások lebonyolítására. Becher számára életkérdés volt a Roosevelt elnök megbízottjával történő találkozás és tárgyalás létrejötte, mert Himmler és az SS előtt bizonyítékul szolgált, hogy a Jointtal folytatott megbeszélései nem a zsidók megtévesztő és időhúzó manővereiként értékelendők. A tárgyalások egyébként éppen azt a himmleri illúziót látszottak alátámasztani, hogy a zsidókérdésben nyújtott engedmények megnyitják a nyugati szövetségesekkel történő kapcsolatfelvétel lehetőségét. A svájci tárgyalások létrejötte a Brand-misszió kudarca után azt a benyomást kelthette, hogy az amerikaiak módosítottak merev, a nácikkal történő tárgyalásokat elvető álláspontjukon. A tárgyalások tétje továbbra is az volt, hogy sikerül-e a Himmler csoportot a zsidók életének megkímélése tekintetében engedményekre késztetni, a követelt „ellenszolgáltatások" nyújtása nélkül. Kasztnerék abban bízhattak, hogy a harctéri helyzet kedvezőtlen alakulása miatt az alibiszerzésén munkálkodó egyes SS vezetők és a Becher stáb fenntartják a tárgyalások fonalát. A tárgyalásokon megszületett „gentlemen's agreement" alapján Kasztner és Mayer, illetve Becher és Ketlitz igyekeztek a konkrét kérdésekben is megállapodásra jutni. Becher kijelentette, hogy a budapesti hadköteles korban lévő zsidó férfiaknak és nőknek el kell hagyniuk a várost, mert ha a főváros területén harcokra kerülne sor, úgy fennáll a veszélye a küzdő csapatok hátbatámadásának. Hajlandónak mutatkozott a 16 éven aluli és 50 éven felüli férfiak, illetve a 16 éven aluli és 40 éven felüli nők, továbbá a betegek helyszínen hagyásáért közbenjárni Himmlernél. (Az 1944. nyári deportálások folyamán éppen az említett korosztályokat vitték Auschwitzban közvetlenül a gázkamrákba.) Indokolt tehát az a megállapítás, hogy az Eichmann féle gyalogdeportálási akció célja nem a nyugati védőfal felépítéséhez szükséges munkaerő biztosítása volt, hanem miután Auschwitz megsemmisítő táborként való használatának lehetősége megszűnt, a zsidók más módon történő elpusztításának folytatása volt. Kasztner előtt a novemberi tárgyalásokat követően vált világossá, hogy a budapesti zsidók életben maradása az SS-el való egyezkedő tárgyalások vékony fonalán függ. Felismerte, nagyon sok múlik e tárgyalássorozat sikere szempontjából Becher Himmlerhez intézett jelentéseinek tartalmától és hangvételétől. Az amerikai és svájci tárgyalók kondícióik korlátozott volta miatt úgy tettek, mintha nem érzékelnék a budapesti és a német koncentrációs táborokban fogva tartott zsidók életét fenyegető akut veszélyeket. Általános szólamokat hangoztattak, és a 21 milliós váltságdíj kifizetése körül taktikáztak. Mindenesetre a tárgyalásokba történő be83