Szekeres József: A pesti gettók 1945 januári megmentése - Várostörténeti tanulmányok 5. (Budapest, 1997)
A pesti nagy gettó biztonsági problémáiról
területeken létrehozott gettókkal szemben, melyekben a zsidó népesség összességét, tehát a fegyveres ellenállásra alkalmas férfiakat és nőket is összezsúfolták s az ellenállás szempontjából a külső feltételek is részben adottak voltak, a pesti gettókban idős férfiakat és nőket, betegeket és gyermekeket költöztettek össze. Az ellenállásra képes népességet a katonai munkaszolgálat és a honvédelmi munkakötelezettség alapján évekkel korábban kezdődően szisztematikusan kiszakították a hazai zsidóság köréből. Az „ellenállás" inkább csak a nem kimondottan nyilas beállítottságú, de mégis erősen jobboldali-németbarát érzelmű rendőri, katonai és közigazgatási vezetők hallgatólagos megnyerésére, a nyilas intézkedések általuk történő késedelmes vagy felemás módon történő végrehajtásának inspirálására s a nyilas bandák garázdálkodásaival szemben történő megvédésükre irányult. Kétségtelen, hogy a romló harctéri helyzetben a nyilas kormányzat által kinevezett s a gyűrűbe zárt fővárosban rekedt vezetők jó része, főleg magánbeszélgetésekben elitélte az esztelen gyilkolásokat, a katonai szempontból erősen megkérdőjelezhető városvédelmet, mely Budapest nagy részének elpusztítását vonta maga után. A fővárosban maradt nem nyilasérzelmű vezetők egyrésze hajlott is bizonyos kedvezményezésekre és esetenként nem is veszélytelen közbelépésekre, de valójában a német-nyilas érdekek néha vonakodó kiszolgálóinak tekinthetők. A gettósítást végrehajtó Solymossy rendőr törzsfőfelügyelő több ízben is kijelentette a Zsidó Tanács vezetői, Stöckler Lajos elnökhelyettes és Domonkos Miksa ügyvezető előtt, amikor azok például 1944. december 8-án a gettó felrobbantásával kapcsolatos híresztelések miatt hozzá fordultak, hogy az aláaknázás lehetősége kizárható és megfelelő védelmet ígért az éjszakai órákban bekövetkező támadások ellen — csak éppen nem intézkedett. 1 " Majd amikor december 15-én Solymossyt rendőr főparancsnokká nevezték ki s a Békés megyéből menekült Lőcsey Ödön rendőr főfelügyelőt bízták meg a nyilasok a zsidóügyi kormánybiztosi teendők ellátásával, mindketten újólag vállalták a gettó megvédését. December 16-án, amikor egy újabb nyilas garázdálkodó csoport hatolt be a gettóba, Solymossy, most már főparancsnoki minőségében újból azonnali intézkedést ígért — ezt követően meg is jelent 2 rendőr, majd elvonult. "' December 17-én Lőcsey vegyes rendőr-nyilas kapuőrség felállításáról tájékoztatta a Zsidó Tanács vezetőit, de az esti órákig csak kevésszámú rendőr volt látható a gettó bejáratoknál. 156 December 26-án ismét agyonlőttek egy férfit a nyilasok a Klauzál téren. Ekkor Molnár főfelügyelő egy rendőrjárőr kíséretében azonnal a helyszínre sietett s eltávolította a nyilasokat, de a gyilkos letartóztatása ezúttal sem következett be. Amikor az esetet 98
