Szekeres József: A pesti gettók 1945 januári megmentése - Várostörténeti tanulmányok 5. (Budapest, 1997)
A pesti nagy gettó biztonsági problémáiról
A pesti nagy gettó biztonsági problémáiról 1944. november 10-én érkezett a Belügyminisztériumba Szálasi rendelkezése az országban még meglévő zsidó népességgel kapcsolatban meghozandó intézkedésekről. Ekkorra a honvédség kötelékébe tartozó munkaszolgálatos századokban dolgozó, katonaköteles korú férfiakon kívül alig néhányezer üldözött tudott elbujdosni a nyáreleji tömeges deportálások elől. Ezért Szálasi hatpontos „elvi iránymutatását" a főváros csillagos házaiban elkülönítetten élő, követségi épületekben és védett házakban menedéket talált, mintegy 150 ezernyi zsidó lakosával szemben lehetett alkalmazni. Budapest zsidó lakossága, a háború kezdetétől 1944 őszéig abszolút számban és az összlakossághoz viszonyítottan is folyamatosan csökkent. A két világháború közötti kivándorlás, a többezres palesztinai áttelepülés, 1939 után a harminc korosztályt érintő munkaszolgálat veszteségei, a külföldi állampolgárságúak 1941 nyarán Kamenyec-Podolszkba történő kitoloncolása, akistarcsai, sárvári és más kisebb internálótáborokban őrzött, főleg budapesti zsidók deportálása, a nyilas puccs után lezajlott pogromok és gyilkosságok, a pestkörnyéki sáncásási munkára elhurcolt férfiak és nők, majd a visszatért Eichmann által beindított gyalog-deportálások, melyek 40 ezer személyt érintettek s a novembervégi-december elejei Józsefvárosi pályaudvarról történő munkaszolgálatos elszállítások mind a főváros zsidó lakosságának csökkenéséhez vezettek. 1944. november 9-én, egy nappal a Szálasi-féle „irányelvek" beérkezése előtt, Eichmann a belügyminisztériumban Ferenczy vei, a deportáló csendőr alezredessel, zsidóügyi megbízottal közölte, hogy a birodalom nem gyermekek és öregek menhelye, ezért csak a menet- és munkaképes zsidókat hajlandók az ún. „kölcsönzsidók" kategóriájában háborús munkavégzésre átvenni. A visszamaradok és a külföldi menlevelesek a nyilas kormányzat rendelkezése alapján nem maradhattak tovább a sárgacsillagos házakban, melyeket módszeresen kiürítettek, hanem a főváros két kijelölt körzetében felállított gettókba kényszerültek összeköltözni. Solymossy rendőr törzsfőfelügyelő, aki Ferenczytől a zsidóügyek intézését kormánybiztosi minőségben ezekben a napokban vette át, a Szálasi irányelvek és a svájci tárgyalások nyomán módosult SS álláspont alapján november 12-én „Szolgálati utasítást" adott ki a budapesti zsidó lakossággal kapcsolatos újabb intézkedések végrehajtására. Naponta többszáz budapesti rendőrt, csendőrt és nyilas 91
